A zsombék csomós növekedésű sások és fűfélék sajátos megjelenési formája. A zsombékoló sásoknál néha 1,5-2 méter magas és akár méternyi átmérőjű kiemelkedő képződmény. A zsombékok közti, általában vízzel borított élőhely a semlyék. A „zsombékoló” fajok jó tápanyag ellátottságú, dús növényzetű élőhelyeken „fellazulnak”, szálanként vagy kis csomókban fejlődnek.
A zsombékoló fajok általában tőhüvelyesek. Tőleveleik között már ősszel áttelelő rügyek képződnek, ám ezek a következő tavasszal a régi levelek szétfoszlott rost maradványai és valószínű genetikai-élettani okok miatt is nem oldalirányban kúsznak szerte-szét, hanem összetartva egyenesen felfelé növekednek. Az új hajtások évről évre folyamatosan így képződnek, a rostos maradványokat tartalmazó rész pedig az újonnan képződő és a régi maradványok összefonódásával szintén gyarapodik nem szélességben, hanem inkább magasságban.
A zsombékoló sás fajok száraikat és leveleiket tőből tömegesen egymás mellett fejlesztik. A növény tehát kezdetben egy 20—100 cm átmérőjű sűrű, tömött gyepet vagy párnát alkot. Szárai és levelei évről-évre elhalnak s jövő évi hajlásai az előzők hónaljából egy új emelt szinten keletkeznek. Az új gyökerek pedig a régiekkel alkotnak kusza szövedéket, amelyen a vegetációs időszakban fokozatosan magasabbról jönnek létre az új a hajtások. A növény tövén, az elhalt szárrészek a gyökérszövedékkel együtt megmaradnak támasztékul szolgálva a zsombékon idővel kialakuló különleges növényzetnek.