A fűfélék virágai a sásokkal ellentétben általában kétivarúak. A takarólevélként szolgáló két egymásra boruló toklász dobozhoz hasonlóan zárja magába a fejlődő virágot. A virágnyíláskor a toklászokon belül a belső lepelkörből származtatható megduzzadó un lepelpikkely/lodicula/ mechanikusan feszíti szét a pelyvákat, ezáltal lehetővé teszi a virág kinyílását.
A porzótáj egykörös, általában háromtagú. A rendkívül gyorsan növekedő porzószálak a szétnyíló toklászok között portokjaikkal lefelé fordulva messze kinyúlnak a virágokból. A portokok a külső oldalukon hosszanti repedéssel nyílnak. A felnyílt portokfelek ellentétes irányban csavarodnak és csúcsuk visszahajolva egy kanálszerű képződményt alkot, melyekből a szél a pollenszemeket könnyen kifújja.
A termő felsõ állású egy/két termőlevélből kialakult, pszeudomonomer magház. Csúcsán a szélbeporzáshoz alkalmazkodott kétágú tollas bibe a megporzás idején a virágból messzire kinyúlik A magház egyetlen üregében fejlődő magányos magkezdemény az érés során hozzánő a termőtáj falához, a termésfalhoz és egy fel nem nyíló egymagvú száraz szemtermés jön létre/kariopszisz-caryopsis/, melynek belső terét jelentős részben endospermium raktározó szövet foglalja el, míg az embrió/csíra/ aszimmetrikusan az egyik oldalra szorul.