A közönséges szurokfű vagy vadmajoránna/Origanum vulgare L./, – latin nevéből újabban oregánónak is nevezik, – az ajakos virágúak /Lamiaceae/ családjába, a szurokfüvek nemzetségébe tartozó fűszer és gyógynövény. Géncentruma, őshazája a Földközi-tenger medencéjében lehetett, ma már megtalálható Európa, Ázsia, valamint É-Amerika nagy részén is. Hazai erdeinkben száraz tölgyesekben, cserjésekben, sziklás erdőkben, vágásokban és száraz réteken, legelőkön is elterjedt illatos évelő. Közeli rokonságban áll a kevésbé aromás egynyári kerti majoránnával /Majoranna hortensis/. Őshazájában mint melegigényes növényt tartották számon, mára azonban kiválóan alkalmazkodott a kontinentális éghajlathoz. a nyári nagy melegeket és a téli kemény fagyokat egyaránt jól tűri.
A szurokfűfélék csoportja morfológiailag és rendszertanilag igen változatos, bonyolult társaság számos alfajjal és változattal. Legendás fűszernövény az O. vulgare subsp hirtum-görög szurokfű, a vadmajoranna két hazai vadon előforduló alfaja a gömbös virágzati egységekből álló O. vulgare subsp vulgare és a megnyúlt virágzatú, termesztésből kivadult O. vulgare subsp prismaticum. Az O.. vulgare subsp glandulosum adja a legjobb minőségű illóolajat, míg talajtakarónak is kiváló az alacsonyabb növekedésű markáns illatú O.vulgare subsp gracile. A képet tovább gazdagítja, hogy hasonló aromájú, de egészen más családba tartozó fajokat is gyakran neveznek „oregano”-nak. Egyik legfontosabb közülük a karibi térség oregánója a kubai oregánó/fűszeres hárfacserje- Coleus amboinicus/. Közép-Amerika oregánója a mexikói oregánó/ illatos gyógyajak – Lippia graveolens/ és a szintén oregánó-nak nevezett Poliomintha longiflora. A Közel-Kelet és a déli mediteránum egyik fontos fűszerét spanyol oregánónak nevezik. Ez a faj a fejecskés kakukkfű /Coridothymus capitatus/.
A botanikai és nyelvészeti bonyodalmak ellenére a felhasználás szempontjából nincs nagy különbség a fajok között, mivel valamennyi szurokfűféle ugyanolyan ízű, illóolaj összetétele és élettani hatása is nagyon hasonló
Az Origanum vulgare évelő gyökértörzses, fásodó tövű félcserje jellegű kellemes, fűszeres illatú növény. Gyökérzete kúszó, fokozatosan vastagodik, a gyökértörzsszerű tarackokon sűrűn hajtáseredetű gyökerek és sarjrügyek fejlődnek. Gyakran képez kisebb sarjtelepeket, az évek során fokozatosan „elvándorol” kúszó tarackjaival. Felszín alatt közvetlenül dúsan elágazó gyökérzete miatt sekély termőrétegen, köves, vízszegény helyeken is megmarad. Szára négyszögletes egyenesen álló, a felső részen elágazó, magassága 30-90 cm, vörös vagy barnásvörös fedő- és mirigyszőrökkel borított. Vannak meddő, csupán leveles és virágzatot viselő hajtásai. Keresztben átellenes állású levelei 3-5 cm hosszúak, hosszúkás tojásdadok, finoman fogazottak, mirigyesek és felfelé haladva egyre kisebbek.
A viszonylag hosszú ideig virágzó július-szeptemberben nyíló piros, bíborszínű vagy fehér virágai dús álörv egységekből álló kis fejecskéket képeznek, melyek un álfűzérben rendeződnek, ezekből pedig szétterülő bogernyő szerveződik.. A virágokat sötétbíbor színű virágzati fellevelek/ murvalevelek/ kísérik, amelyekből régebben gyapjúszínező festéket nyertek ki. A szimmetrikusan forrt, öt fogú, a torkán szőrös csészét a fiatal virágoknál szinte teljesen eltakarják a színes murvalevelek. A viszonylag hosszú ideig virágzó július-szeptemberben nyíló piros, bíborszínű vagy fehér virágai dús álörv egységekből álló kis fejecskéket képeznek, melyek un álfűzérben rendeződnek, ezekből pedig szétterülő bogernyő szerveződik.. A virágokat sötétbíbor színű virágzati fellevelek/ murvalevelek/ kísérik, amelyekből régebben gyapjúszínező festéket nyertek ki. A szimmetrikusan forrt, öt fogú, a torkán szőrös csészét a fiatal virágoknál szinte teljesen eltakarják a színes murvalevelek.
Két cimpájú, apró, bíborszínű, vagy ritkán fehér ajakos virágaiban az alsó ajak háromkaréjú a karéjai közel egyformák, míg a párta felső ajka csak igen enyhén domború. A majorannához hasonlóan a két hosszabb porzó kiáll a felső ajak alól. A porzókhoz hasonlóan a két egyenlő ágú bibe sincs a pártába zárva. A felső állású magházban négy barna makkocska résztermés fejlődik .A kétivarú virágok mellett találunk, egy-ivarú, csak női virágokat is, ahol a porzók hiányoznak, ezeknél a párta jóval rövidebb.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a szurokfű virágos hajtása/Origani herba/ hivatalos drog, amely karvakrol és timol fő komponens illóolajokat, fahéjsav származékokat, flavonoidokat és triterpéneket tartalmaz. A népi gyógyászatban a szurokfüvet a természet antibiotikumának tartják. A karvakról és a thymol a baktérium törzsek szaporodását gátolja. Maga a szurokfű 2-5%-ban tartalmazhatja, olaja az oregánóolaj pedig 40-70%-ban. A legjobb minőségű olajok akár 85%-ban is tartalmazhatják a karvakrolt, de ez függ a lepárlás módjától is. Emellett légúti hurutok kezelésére étvágy-, és emésztésjavítóként is alkalmazzák.
.