Nagy hagyományokkal rendelkező aromás illatú fűszer-, és gyógynövény az ajakosvirágúak/Lamiaceae/ családjába tartozó alacsony, örökzöld faj. A fűszernövényeink zöméhez hasonlóan, a rozmaring is a Földközi-tenger körüli európai és afrikai országokból származik. Dél-Európában, Nyugat-Ázsiában, Észak-Afrikában őshonos, ahol még most is megtalálhatjuk vadon élő állományaikat. A növény a fagypont körüli hőmérsékletet különösebb gond nélkül átvészeli. Hazánkban dísz-, fűszer- és gyógynövényként termesztik. Itthon főként az ország déli részén védett helyeken áttelel. nagyobb hidegekben ajánlatos a töveket takarni. Külföldön több, míg hazánkban csupán egyetlen fajtája van termesztésben. Kúszó változatát /R. prostratus/ kerti és futó dísznövényként is ültetik. Szárazság tűrő, melegigényes növény, a lazább szerkezetű és jó lefolyású meszes talajokat kedveli. 
Zömök felálló szárú alsó részén fásodó félcserje, gyökérzete fás, erősen elágazó, fiatalabb korban fehér, később barna színű. Dúsan bokros, fásodó szára 0,5-2 m magasra nő meg. Ágai könnyen törnek, fiatalabb korban szürkésfehérek, később színük sötétedik és a külső parás kérgük pikkelyessé válik. Bőrnemű tűszerű levelei ülők, tompa végűek, szélük begöngyölődött. A levéllemez a fonákon szürkén nemezes, felül mélyzöld, csupasz. A jellegzetes, kámforra emlékeztető erős illatát az epidermisz mirigyszőreiben termelődő illóolaj okozza.
Virágzási ideje hosszú, meghaladja a két hónapot (május-július), néha még szeptemberben is virágzik A tipikus ajakos virágok a levelek hónaljában képződnek és kevés tagú ritkás álörvökben állnak. A virágzat a kettősbog álörv egységek emeleteiből létrejött végálló, szaggatott álfüzér.
A kétivarú liláskék, esetenként fehér virágok, a családra jellemzően két ajkúak, öttagúak. Két-ajkú csészéjük összeforrt, a párta jellegzetesen kétajkú: az alsó ajak három karéjú, a középső nagyobb mély hasáb, hasonlít egy merőkanálhoz, míg a felső ajak két sziromlevélből nőtt össze/kétkaréjú/, az általánostól eltérően egyenesen áll, később hátrahajlik. A család általános porzószerveződésétől eltérően két egytékás, a termőnél korábban kifejlődő un nőelöző/proterandrikus/ porzói túlnyúlnak a sziromleveleken, sajátos a tipikus ajakos virágoktól eltérő külsőt adva a rozmaring virágoknak. A kisebb méretű virágokból a porzók gyakran teljesen hiányoznak
.
Felső állású magháza két termőlevélből fejlődött ki, de már a virágzás kezdetén látszik a termőtájon a négyes osztottság, az érett termés rendszerint négy résztermésre: négyes- makkocskára hasad szét. A bibeszál a makkocskák között mélyen besüllyed. A barna különböző színárnyalatait mutató résztermések matt felületűek. Csíraképességük nagyon alacsony.
A hatályos Magyar Gyógyszerkönyvben/Ph.Hg.VIII./ a rozmaring szárított levele/Rosmarini folium/, és külön cikkelyként a friss herbából előállított illóolaja /Rosmarini atheroleum/ hivatalos drog. Legértékesebb anyagai az illóolajok/cineol, kámfor, borneol/, emellett jelentős mennyiségű fahéjsavszármazékot/rozmaringsav,kávésav/, flavonoidokat, és terpenoidokat/rozmanol, karnoszolsav,urzolsav/ tartalmaz.
A drogokat önállóan belsőleg ritkán használják emésztési zavarok, alacsony vérnyomás, kimerültség kezelésére. Emésztést javító, étvágyfokozó teakeverékekben gyakrabban szerepel. A fő felhasználási területe a külsőleg alkalmazott bedörzsölő szerekben található. Hagyományosan reumás panaszok enyhítésére és bőrgyulladások, sebek kezelésére alkalmazzák széles körben.