A hétköznapi szóhasználatban kakukkfű összefoglaló névvel illetünk az ajakos virágúak/Lamiaceae/ család Thymus nemzetségébe tartozó többféle gyógy-, és fűszernövényt fajt. Ezek a fajok gyakran kereszteződnek egymással morfológiailag nehezen elkülöníthetők, hatóanyag tartalmuk és gyakorlati felhasználásuk azonban hasonló.
A kakukkfű tehát több, a Thymus nemzetségbe tartozó, évelő. örökzöld, talajtakaró, vagy fásodó tövű félcserje fűszer- és gyógynövényfaj összefoglaló neve. Rendszertanilag a kisfajok és a hibridek miatt nehezen kezelhető csoport. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben két hazánkban előforduló kakukkfűfaj magas illóolaj tartalmú herba drogja hivatalos: a kerti kakukkfű drogja a Thymi herba és a mezei kakukkfű virágos hajtása /Serpylli herba/.
A kerti kakukkfű/Thymus vulgaris/ félcserje, Dél-Európában, a Földközi-tenger melletti országokban őshonos. Nálunk vadon nem fordul elő, még elvadulva is ritkán. Dél-Európában, Észak-Afrikában, Amerikában és Közép-Európában, így Magyarországon is termesztik.
Gyökere karószerű, fás, erősen elágazó. Szára 20-30 cm magas, félig fásodó, többnyire felálló. Az idősebb, vissza nem vágott növények, szétterülő bokrocskákat képeznek. Keresztben átellenesen álló levelei, ülők vagy 1-2 mm-es nyelűek, felszínük sötétebb zöld, fonákjuk szürkés. A levél csúcsa hegyes vagy tompa, válla nyélre keskenyedik. A levéllemez 6-10 mm hosszú, szálas, lándzsás, éle ép, hátra-göngyölődött. Hajtásai és levelei gyéren vagy sűrűbben szőrösek, illóolajmirigyektől pontozottak.
Virágzata álörv emeletekből álló összetett, alján szaggatott füzér. Murvácskái aprók, lándzsásak, tompák. Kisebb termős és nagyobb kétivarú virágai világoskékek, vagy szennyes fehérek. A forrt párta torkában fehér szőrkoszorú van. Felső ajka 3 cimpájú, a cimpák rövidek, hegyesek, alsó ajkának cimpái hosszúak, kihegyezettek, szőrösek. A porzószálak halványpirosak, a portokok lilák, később barnák. Bibéje kétágú, termése a maradó csészékben négy sötétbarna színű makkocska.
A mezei kakukkfű /Thymus serpyllum/: szárazságtűrő, fényigényes faj, vadon egész Európában előfordul. Magyarországon főleg a mészkőhegységekben, szárazabb, füves réteken, vagy homokpusztákon nő. Örökzöld növény, amelyet leggyakrabban talajtakaró rácscserje formában láthatunk. Nem virágzó hajtásai a talaj felszínén elterülnek, a virágzó hajtások felállóak. Elfekvő hajtásai sokszor legyökereznek. A vékony, hengeres szárakat sűrűn borítják az átellenesen elhelyezkedő, ülő, ép szélű, elliptikus levelek. Apró, ajakos, egyes fajokon lilás rózsaszínű, másokon rózsa vörös virágai az ágak végén nyílnak álörvökben.
A kakukkfű a Földközi-tenger térségében már közel 4000 éve használatos gyógy-és fűszer növény. Napjainkban a világ minden táján szerepel a hivatalos gyógyszerkönyvekben.
Az egész növény kellemes illatú. Nem fásodott, föld feletti hajtásai 1,0-2,5% illóolajat, keserű anyagot, különböző flavonoidokat és triterpén szaponint tartalmaznak.
A kerti kakukkfű hatóanyag-tartalma jelentősen felülmúlja a nálunk vadon is előforduló mezei kakukkfűét. A kakukkfű illóolajának több mint harminc összetevője közül a legfontosabb a timol, ez adja a növény jellegzetes illatát is. A timol a baktériumok, a gombák fejlődését gátolja, vagy azokat el is pusztítja, ezért tisztán is használják a gyógyászatban. A köptető hatásért az inhalált, vagy a bélből felszívódott és a tüdőben kiválasztódott illóolaj-komponensek felelősek. A hatás elsősorban a hörgők hígabb nyákszekréciója miatt alakul ki. 
A kakukkfüveket fűszernövényként is széles körben alkalmazzák régóta. Az illóolajat a kozmetikai-, és az illatszeripar is felhasználja.