Az ajakos virágúak /Lamiaceae/ családjába tartozó évelő fehéren, gyapjasan molyhos hajtásrendszerű, kesernyés ízű növény. A Földközi-tenger vidékén és Közép-Ázsiában őshonos. Jellegzetes, könnyen felismerhető faj az ajakos virágúak között. Száraz legelőkön, napos műveletlen területeken, utak mentén vadon nálunk is előfordul, bár az utóbbi időben erősen megritkult a vegyszerezések miatt. Mára hazánkban veszélyeztetett faj lett.
Gyökértörzse 15-20 cm hosszú többfejű rizóma, ezért gyakran csoportosan fejlődik. Szára 40-60 cm magas, négy élű, dúsan elágazó. Az egész növény sűrűn gyapjas-molyhos. Keresztben átellenesen elhelyezkedő, 2-4 cm hosszú levelei kerekdedek vagy tojásdadok, csipkés szélűek. 
A nyár második felében nyíló, gömbös, tömött álörvökbe rendeződő virágai szennyes-fehér színűek. .Maradó csészéje s szúrós, kampós, szálkahegyű fogakkal, melyek a termésérés idején kampósan visszahajlanak. Termése a csészében rendszerint négyesével fejlődő 1,5-2 mm hosszú, világosbarna, sima felszínű makkocska.
A növény felső, virágos hajtását használják, amelyet május-június folyamán gyűjtenek. Az elvirágzott állapotban leszedett pemetefű herba már nem alkalmas gyógyászati célokra. A gyógyszerkönyvünkben is szereplő drogja a Marrubii herba jelentős részben termesztett állományokból származik.
A gyógynövény hatását a diterpén keserűanyagainak/marrubiin és marrubenol/, illóolajainak, flavonoidjainak, és cseranyagainak tulajdoníthatjuk. A pemetefű köztudottan kiváló köhögéscsillapító és köptető hatású gyógynövény, de serkenti az emésztőmirigyek működését is. Teltségérzettel járó emésztési panaszok, epebántalmak, esetén is hatékony. Külsőleg sebgyógyítás elősegítésére és bőrkiütések ellen használják. Homeopátiásan légúti gyulladások kezelésére is alkalmazzák.