Lándzsás útifű – Plantago lanceolata

 A lándzsás útifű Európában és Ázsiában őshonos, de jelenleg már a világ minden részén elterjedt, kozmopolita faj. Az útifűfélék családjába/Plantaginaceae/ tartozó lágyszárú, évelő növényt általában réteken, mezőkön, legelőkön, utak szélén, néha kertekben is megtalálhatjuk.Plantago lanc.

 Zömök, vastag, függőleges gyöktörzse/ortotropos rizóma/ keskenyebb főgyökérben folytatódik. A  gyöktörzs felszínhez közeli rövid szártagú  részeiből a tőlevélrózsa és a virágokat viselő tőkocsány ered. A tőlevelek egy része felálló, más része elfekvő is lehet. A tőlevelek hosszúkás lándzsás alakúak, ép szélűek, hegyes csúcsúak 3-5 hosszanti párhuzamosan futó feltűnő érrel.

 OLYMPUS DIGITAL CAMERAAz apró fehéres négytagú/tetraciklikus, tetramer/ virágok tömött hengeres vagy gömbös – a tőkocsánynál sokkal rövidebb – füzérben állnak  az 5-7 barázdát viselő tőkocsány csúcsán. A virágzás májustól szeptemberig tart, a  fűzér virágzatban a virágok nyílása alulról felfelé halad. Az apró virágok murvalevelek tövéből erednek. A barnás csészék párokban összeforrtak, míg a szabad pártacimpák elállók. A  porzószálak sokkal hosszabbak a pártánál, így a porzók feltűnően kiállnak a virágzatból. Plantago1A felső állású magházból fejlődő termése: kétmagvú, harántirányban felnyíló,  un  fedéllel nyíló tok.

A lándzsás útifű a növényvilág egyik legelterjedtebb gyomnövénye. Azonban nem csak gyomnövényként jelentős, hanem gyógynövényként is. Hatályos gyógyszerkönyvünkben levele/Plantaginis lanceolatae folium/ hivatalos drog. A penicillin felfedezése előtt a tuberkolózis elleni szerekben gyakori volt ez a drog más növények keverékével. Manapság a természetgyógyászatban a lándzsás útifüvet elsősorban felső légúti megbetegedéseknél alkalmazzák. Antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatása miatt külsőleg bőrsérülésekre, vágott és gennyes sebekre, nehezen gyógyuló fekélyekre és vérzéscsillapításra is használják.Plantaginis lanc.herba 1

A drog nagy mennyiségben tartalmaz nyálka típusú savanyú poliszacharidokat és iridoid-glikozidokat/aukubin és katalpol/. Kisebb mennyiségben cseranyagok, flavonoidok és kovasav származékok is előfordulnak a drogban. Iridoid hatóanyagai bomlékonyak, fontos a kíméletes és gyors szárítás. A fekete színű drog farmakológiailag hatástalan.

Gyógyászati szempontból a lándzsás útifű mellett  még három tőkocsányos (el nem ágazó, levéltelen szárú) évelő útifűfajnak van közel azonos jelentősége. A lándzsás útifű „nagy testvére” a ritkábbem előforduló,  kúszó gyöktörzsű magas útifű/ Plantago altissima/.  6-9 bordás, gyakran bókoló tőkocsánya akár az 1 métert is elérheti,  levelei is hosszabbak, 5-7 erűek.  Levéldrogjának hatóanyag gyógyértéke azonos a keskeny levelű útifűével, érdemes lenne termeszteni nagyobb hozama miatt.OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A réti útifű (Plantago média) a lándzsás útifűvel együtt is előfordulhat, gyakori faj. Levelei tojásdadok, elliptikusak  hosszuk kb. 10 cm, szélességük 3-5 cm, szőrözöttek, csaknem ülők  vagy rövid levélnyéllel rendelkeznek, gyakran  az alzaton szétterülnek. A virágban a csészelevelek szabadok, a négytagú fehér  párta forrtszirmú.

A nagy útifű (Plantago major) a nitrogénben gazdag élőhelyeket kedveli, nagyon változatos külsejű, több alfajra különítik.  Levelei tojásdadok, szélesek, a levélnyél hosszú és szárnyas, a levéllemez nyélre futó. A füzérvirágzat a tőkocsány hosszának legalább a  felét foglalja el, a füzérvirágzat az alján szaggatott. A toktermés sok magot tartalmaz.Plantago

 

A bejegyzés kategóriája: Taxontárlat
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.