A gyógynövényként elismert aranyvessző /Solidago/nemzetség – gyakori népi nevén istápfű – három faja fordul elő hazánk területén. A flóránkban előforduló aranyvessző fajok között csak a közönséges aranyvessző honos Európában, míg a másik két faj: a magas aranyvessző és a kanadai aranyvessző Észak-Amerikából dísznövényként betelepített, idővel kivadult, agresszíven terjedő jövevény.
Mindhárom faj azonos, vagy közel egyező hatóanyagokat tartalmaz, gyógyászati felhasználásuk is hasonló. Az Asteraceae családba (fészkes virágzatúak) tartozó erőteljes növekedésű, felálló szárú évelő növények. Hatályos gyógyszerkönyvünkben a közönséges aranyvessző virágos hajtása”Solidaginis virgaureae herba”, valamint összevont drogként „Solidaginis herba” néven a kanadai és magas aranyvessző virágos hajtása szerepel. A felmerülő igények kielégítése a közönséges aranyvessző termesztése mellett csak a jövevény fajok tömeges előfordulása és könnyű begyűjthetősége révén lehetséges.
Megjelenésében jelentősen eltér a két behurcolt fajtól a közönséges aranyvessző /S. virga-aurea/. Hazánkban őshonos eurázsiai flóraelem, mely általában enyhén mészkerülő erdők nyíltabb részein, vágásokban él. Az Alföldön ritkább a Dunántúlon gyakoribb. Lágy szárú évelő növény. Ferde egyszerű gyöktörzse nagyon jellegzetes. Tőlevélrózsás, magassága 60-100 cm, szára egyenes, felálló, rendszerint nem elágazó. Tőlevelei és a szár alsó részén elhelyezkedő levelei tojásdadok, a felső részén találhatók keskenyebbek, lándzsásak, nyélbe keskenyedők. A mintegy 0,5-1 cm átmérőjű, sárga virágfészkek összetett fürt virágzatban: karcsú fészkes bugában szerveződnek. Termése hosszúkás, érdes felszínű kaszat, bóbitás repítő készülékkel.
A másik két rokonfaj a kanadai aranyvessző /Solidago canadensis/ és az óriás aranyvessző /Solidago gigantea syn:Solidago serotina/ Észak-Amerikából dísznövényként került hazánkba. Ma már tömegesen előforduló invazív/behurcolt és terjedő/ fajok és különböző növénytársulások (pl. liget- és láperdők, magaskórós társulások, árterek) meghatározó alkotóelemévé váltak.
A két észak-amerikai faj a közönséges aranyvesszőnél nagyobb termetű, megjelenésükben egymáshoz nagyon hasonlók. Magasságuk elérheti az 1,5-2 m-t, és főként nedves helyeken, folyók, árterek mentén fordulnak elő. Sárga, fészkes virágaik ívesen lehajló, bugás fürtben állnak. A száruk a virágzatig egyszerű, el nem ágazó, a kanadai aranyvesszőé rövid szőrös, míg a magas aranyvesszőé dúsan leveles, alsó részében teljesen kopasz, viaszos bevonatú, gyakran színes. Szárleveleik lándzsásak, szórt állásúak, a levélszél alul ép, a csúcs felé enyhén fűrészes.
Sárga fészekvirágzataik széles, ívesen hajló feltűnő bugába tömörülnek. A két fajt a szár szőrözöttsége és a fészekvirágok sajátosságai alapján különíthetjük el. A kanadai aranyvessző keskeny nyelves virágai rövidebbek a hosszúkás fészket/receptákulum/ övező fészekpikkelyeknél, és a fészek szélén elhelyezkedő nyelves virágok alig hosszabbak a belső csöves virágoknál.
A magas aranyvessző sugárvirágai nagyobbak, a csöves virágoknál és a nyelves virágok hosszabbak mint a fészekpikkelyek. A kanadai és magas aranyvesszőt a szár szőrözöttsége és a nyelves virágok forrt pártáinak hosszúsága alapján lehet egyszerűen elkülöníteni egymástól.
Az amerikai eredetű Solidago fajok, tarackos kúszó, kissé fásodott, gyorsan terjedő rizómával rendelkező invazív növények. A rizóma nagy számú hajtás eredetű/járulékos/ gyökeret fejleszt, melyek sűrűn nőnek és vékonyak. A gyökértörzs minden szárcsomóján egyszerre több hajtásrügy jelenhet meg, melyekből az új növényegyedek fejlődnek/un klonális szaporodás/. A gyorsan és sűrűn növekvő tarackok /módosult földbeni hajtások/ pár év alatt behálózzák a talajt A vegetatív úton szaporodó hajtások intenzíven, néha nagyon sűrűn nőhetnek /főleg a kanadai aranyvessző esetén/, és összefüggő sarjtelepet/polikormon/ hoznak létre. A tarackokkal összekapcsolt hajtások között tápanyag kicserélődés is van, így a földben élő hálózat kiegyenlíti a „szegényebb” foltból származó hátrányokat.
A gyom-, gyógy-. és dísznövényként. is említhető aranyvessző fajok egyik régi népi neve az “istápfű” arra utal, hogy betegek istápolására, azaz gyógyítására már régóta használják. A „Solidago” név a solidare=megerősítést, gyógyítást jelentő szóból ered, ami szintén a fajok gyógyhatására utal.
A Solidago fajok fő hatóanyag komponensei a flavonoidok/pl rutin,kvercetin/, szaponinok/pl poligalasav/ és szeszkviterpén illóolajok. Az amerikai „jövevények” flavonoid tartalma magasabb, illóolajtartalma kisebb.
Mindkét drogot széles körben használja a tradicionális természetgyógyászat. Régóta használt sebgyógyító, lázcsillapító és használják hasmenés ellen is. Legfontosabb népi alkalmazásuk azonban a különböző húgyúti megbetegedések kezelése.