A Mediterrán térségben, Kis-Ázsiában, és Észak-Afrikában őshonos, azonban jól alkalmazkodott a mérsékelt éghajlathoz.. Termesztett, kivadult, vagy vadon élő növényként egész Európában és Észak-Amerikában előfordul. Hazánkban csak az 1970-es évek végétől terjedt el. Az érdeslevelűek /Boraginaceae/ családjába tartozik, a család névadó nemzetsége, a taxonra jellemző összes fontosabb morfológiai bélyeggel. Teljes hajtásrendszerét: szárait, leveleit és a virágok csészéjét is szövetpárnában rögzült erős serteszőrök borítják. Impozáns, lágyszárú, egynyári gyógy,- fűszer,- és dísznövény.
Erőteljes főgyökere un répaszerű karógyökér, vastag oldalgyökerei gazdagon elágaznak. Könnyen bokrosodó növény, a 0,8-1,5m magas szár, belül üreges, elágazó. Levelei szórtak, ép szélűek, lemezük tojásdad a szárhoz hasonlóan erősen serteszőrösek. Az alsó nagyobb tőlevelek hosszabb, míg a száron fejlődők rövidebb nyelűek, gyakran ülők elkeskenyedők, felülről lefelé állók.
Forgó virágzat és a kettősbogas összetétele a boragoid virágzat/jobb oldalon/
Június-júliusban virító égszínkék, vagy fehér virágai rendszerint egy oldalra tekintő két forgó virágzatból álló kettősbogakban állnak/un boragoid virágzat/. A virágok sugaras szimmetriájúak, öttagúak. A csésze- és sziromlevelek külön-külön összenőttek, a pártacső nagyon rövid, 5 kerékalakban kiszélesedő és hátra hajló/visszatört/ cimpával.
A porzószálak alapi része a pártacső aljához nőtt, a porzók felső része szabadon áll. A fekete portokok szélükkel összeérve kúpot alkotnak/kúpporzós virágok/ és a csúcsi részükkel ráfekszenek a bibeszálra, e kúp belsejébe szóródik a virágpor. A méhészek kedvelik a Borágo virágait, mert jó mézelő, de csak a hosszú szájszervű rovarok tudják elérni a kúp tövében összegyűlt virágport és a porzók kiszélesedett alapjánál levő nektárium gyűrűt.
A két termőlevélből alakuló magház négy részre tagolódik, mindegyikben alapi helyzetű magkezdemény található. A háti oldal erőteljesebb növekedésével a magház négykaréjúsága az érésig egyre kifejezettebb, érett állapotban a termő négy bordázott, bibircses makkocska résztermésre esik szét.
A borágó /Borago officinalis/ tudományos nevét Linnétől kapta. Az officinalis szó utal arra, hogy gyógynövényként már Linné idejében is használták. Európában először Spanyolországban kezdték termeszteni mint főzelék- és fűszernövényt. A levelek sűrű szőrözöttségének ellenére gyakran készítenek belőle salátát. Íze a nyers uborkáéra emlékeztet, ezért uborkaszagú fűnek is nevezik. A hatályos Magyar Gyógyszerkönyvben a finomított borágo olaj/Borago oleum raffinatum/ hivatalos. A magból/pontosabban résztermésből/ kivont olajában linol-, linolén-, és gamma linolénsav/GLA/ található, míg a zöld részekben a magas ásványianyag-tartalom mellett szaponin és cseranyag fordul elő. A borágo olaj GLA tartalma a hasonló célokra használt ligetszépe olaj duplája.
A gamma-linolénsav, értékes zsírsav, a vér kedvező zsír- és koleszterin-szintjeinek kialakításában, az érelmeszesedés lassításában van szerepe. Emellett a borágóolajat bőrpanaszok kezelésére is általánosan használják. Tudományosan igazolt, hogy jótékony hatást fejt ki neurodermatitis (allergiás vagy idegi alapú bőrbetegségek) esetén. Gyakran alkalmazzák pánikbetegség esetén szorongás oldására. Szilícium tartalma miatt pedig szerepe van a hajszálak, körmök, kötőszövetek felépítésében. A kozmetikai ipar is egyre növekvő mennyiségben igényli.