Az ajakos virágúak/Lamiaceae/ családjába tartozó örökzöld növény a Mediterrán tájakon, a Földközi-tenger partvidékén őshonos. Hazánkban dísznövény, vagy fűszer-, és gyógynövényként termesztik, nálunk kissé fagyérzékeny. 
Tájainkon közeli rokonaival, más őshonos zsálya/ Salvia/fajokkal gyakran találkozhatunk, azonban ezeknek komoly gyógyhatása nincs. Az európai és óegyiptomi kultúrkörökben évezredek óta ismert orvosi zsályát mint gyógy-, és fűszernövényt Dél- és Közép-Európában a középkor hajnalán már kolostorkertekben termesztették. Túlzás nélkül állítható, hogy az orvosi zsálya az egyik legrégebbi gyógynövényünk. Erre utal régi latin neve is: Salvia, ami a salvare szóból ered és annyit jelent: „gyógyítani”. A meleg-, és fényigényes, szárazságtűrő évelő félcserje négyszögletes szára 50-80cm magas. A hajtástengely a tövénél fás, felső fiatalabb részein erősen elágazó, felszínét szürkésfehér szőrök borítják. Idősebb fásodott állapotban a szárakon szürkésbarna paraszövetet találunk.
A kesernyésen illatos, szürkészöld – fiatalon molyhos, idősebb állapotban kopasz – levelei keresztben átellenesen állnak, lándzsásak, lemezük, széle egyenetlenül aprón csipkés. A levélerezet a felszínen bemélyed, a fonákon kiemelkedik. A tőlevelek hosszú nyelűek, a középső szárlevelek, nyele rövidebb, a legfelsők ülők és gyakran virágokhoz kapcsolódva murva-szerűek.
Június-júliusban virágzik. Virágzata egy-egy szárcsomón 4-8 kettősbogból álló laza álörv. A virágzat murvalevelei tojásdadok gyakran ibolyásak és korán lehullnak. A virágszerkezet az ajakosok családjára jellemző. A forrt csésze kétajkú, harangszerű, fogai szálkás csúcsban végződnek. Pártája 2 cm hosszú csaknem kopasz, ibolyaszínű, vagy fehéres. Tipikusan kétajkú, a felső ajak sisak formájú, az alsó pedig kiszélesedő, háromkaréjú. Az alsó ajak középső cimpája lehajlott, az oldalsók hegyesek. A párta csövén belül szőrgyűrű van.
A két főporzós ajakosokra jellemző négy porzó közül a két nagyobb fertilis főporzó a felső ajakba nő, az alsó kisebb porzópáros tagjai meddők és a beporzásban játszanak szerepet. A bibe csak a portokok felrepedése és a pollen kiszóródása után érik meg, ezért önbeporzás nem következhet be/ un proterandrikus virág/. Két termőlevelű felső állású magházában a maradó elszáradt csészelevelekkel körülvéve rendszerint négy makkocska résztermés/un négyes makkocska/ fejlődik.
Az orvosi zsálya levél a mediterrán konyha kedvelt fűszere, mértékkel adagolva húsételek ízesítésére használják. Az ókori görögök és rómaiak húsok tartósítására is használták a zsályát. A rozmaringhoz hasonlóan a zsálya is erős antioxidáns hatású anyagokat tartalmaz, amelyek lassítják a hús megromlását. A zsálya antioxidáns hatóanyagainak tartósító értéke egyes kereskedelmi tartósítószerekével vetekszik.. Önállóan vagy más fűszerekkel keverve kiváló húsfűszer, de süteményekben is felhasználható. Hazánkban fűszerként még alig ismerik, pedig érdekes íze miatt helye lenne a magyar konyhában is. Különösen a kissé zsíros húsételek, liba és kacsasültek, vadhúsok, töltelékek, de sajtok és főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas.
A gyógyászatban levele/Salviae off. folium/, illetve az abból készített alkoholos kivonat/Salviae tinctura/ a hivatalos drog. Jellegzetes illatát a terpén illóolaj tujon-származékok adják. Mellettük még megtalálhatók a különböző flavonoidok, cseranyagok is. A gyógyászatban az ókortól kezdve izzadásgátlóként terjedt el, bizonyos betegségekhez kapcsolódó fokozott verejtékezést igen jól csökkenti. Teája többhetes kúra után szabályozza a vegetatív idegműködést és normalizálja a verejtékmirigyek elválasztását. A drog erős antibiotikus és gyulladáscsökkentő hatású. Cseranyag tartalma következtében elsőrangú összehúzó különböző nyálkahártya gyulladások kezelésében is bevált. Napjainkban főleg a torok- és szájterápiában használják. Emésztési zavarok, hasmenés kezelésére is hatásos. A magas tujon-tartalom miatt belsőleg az illóolaj hosszan tartós használata nem javasolt.
.