Észak- amerikai eredetű, Magyarországon meghonosodott/adventív/ növényfaj. Az Európába áttelepített egyedek mai utódai erős hibridizációs hajlamuk következtében erősen variálnak. A hazánkban előforduló más ligetszépe fajokkal emiatt összetéveszthető. Számos változata kedvelt dísznövény, bizonyos fajtái termesztett gyógynövények.
A felálló, nagy méretű akár 1,5-2 m-re is megnövő, lágyszárú kétéves növény hazánkban sok helyen előfordul. Nádasokban, ártéri gyomtársulásokban, árokpartokon, magaskórós társulásokban, láp- és ligeterdőkben, helyenként tömeges. Gyorsan megjelenik parlagokon, vagy bolygatott gyomtársulásokban is.
Erős, vastag karós gyökérzete mélyre hatol, különösen a lazább talajokban. Helyenként elsőéves tőlevélrózsás állapotban gyűjtött gyökereit a feketegyökérhez/Scorzonera/ hasonló íze miatt fogyasztják.
Egyedfejlődésének kezdetén tőlevélrózsás. A talajra fekvő tőlevelei tojásdad alakúak, a virágzáskor már hiányoznak. A növény áttelelést követően a második évben fejleszt virágzó hajtást. Hosszúkás, lándzsás ülő szárlevelei finoman szőrözöttek, gyakran molyhosak a főerek többnyire vörösek.
Júniustól szeptemberig virágzik. Nagyméretű, sárga négytagú virágai hosszú fűzérben állnak. Virágai este hirtelen nyílók, reggelre elhervadnak, a következő estére újabbak nyílnak. A virág felépítésében különlegesség a vacokcső, amely az alsó állású négy termőlevélből összenőtt magházat messze túlnövi. A virágtengely vége a vacok egy hosszú cső alakú hipanthiumot képez, amely a magházat szorosan körülveszi majd tovább növekedve magasan a magház fölé emelkedik. A vacokcső lényegében a virág takarótájat és a porzókat több cm hosszúságban kiemeli a termőtáj fölé.
A virág részei a magház kivételével így tehát magasan a termőtáj felett állnak. A takarólevelek/ csészelevelek és a sziromlevelek/, valamint a két körben álló un diplostemon/4+4/ porzók a vacokcső/hipanthium/ felső pereméről erednek távol a virág centrumától a magháztól. A viszonylag szűk hipanthium cső felső peremén a szűk helyre zsúfolt szabad szirmok összeforrtnak tűnnek, a hosszú bibeszál a cső közepén fut végig és a virág közepén terül ki ágas bibében végződve. A ligetszépe félék családjában/ Onagraceae-Oenotheraceae/ ez egy általános érdekes virágmorfológiai bélyeg.
A termőt boritó hipantiummal együtt egy hosszúkás 4 kopáccsal nyíló tokszerű áltermés alakul ki/ számos leírásban egyszerűen toktermésként, vagy becőszerű toktermésként említik!/, nagyszámú szögletes barnásfekete maggal.
A növény hivatalos drogként elismert magjának/Oenotherae semen/ természetgyógyászati, orvosi jelentősége az eszenciális zsírsavak szerepének felismerésével nőtt meg.
A magok ugyanis jelentős mennyiségű/20-25%/ zsíros olajat, közöttük főként telítetlen linolsavat és linolénsavat/gamma linolénsavat -GLA/ tartalmaznak, és belőlük ezek az értékes anyagok ligetszépe olaj/Oenotherae oleum raffinatum/ formájában gazdaságosan előállíthatók. A különböző nagyszámú Oenothera magból előállított készítményt külsőleg és kapszulázva belsőleg is széles körben használják bőrbetegségek, anyagcsere-, vagy hormonális betegségek, kezelésére és kozmetikai célokra.