Európában a Mediterrán térségtől Skandinávia D-i részéig, valamint egész Kisázsiában, Közép Ázsiában és Szibériában őshonos, míg É-Amerikában behurcolt terjedőben levő faj. A szántóföldeken használt gyomirtó szerek miatt állományai jelentősen csökkentek, de hazánkban még sok helyen találkozhatunk vele inkább száraz társulásokban, útszéleken, művelt területeken, parlagokon. Májustól szeptemberig virágzik. A szárazságot jól tűrő gyomnövény az un „sztyep-gyomok” csoportjából.
Karós főgyökérrel rendelkező, vékony, erősen elágazó szárú, egyéves a boglárkafélék családjába tartozó növény. Terpedt hajtásrendszere 20-40 cm magas. Szára egyenes, szőrözött, felfelé haladva. lazán, terebélyesen elágazik. Szórtan álló tenyeresen tagolt levelei szálasan szeldeltek, fonalszerű sallangokra szakadtak, szárölelők.
Kétoldalian részarányos/zigomorf/ végálló virágai lilák vagy liláskékek, laza összetett fürtben nyílnak. A virágtakaró öt ibolyáskék csészelevélből és két sziromlevélből áll, hosszú görbülő sarkantyúval, amelynek végében mézfejtők/florális nektáriumok/ találhatók. 8-10 porzós, a porzószálak alapi részükön kiszélesednek Felső állású magháza 1 termőlevelű /monokarp/ melyben kopasz, magányos hasi oldalán felnyíló tüszőtermés fejlődik, benne erősen barázdált felszínű szögletes magokkal.
.Vegetatív hajtásrendszere/szára és a levelek/ és különösen magjai mérgező diterpén alkaloidokat főleg likotonint tartalmaznak. A kék színű antocianinokat tartalmazó virágszirom drogban azonban nincsenek mérgező alkaloidák/ Calcatrippae flos – szarkalábvirág/. A régebben általánosan használt festékanyag drog, ma inkább csak biokozmetikumok, teakeverékek színezéke. A népi gyógyászatban korábban vízhajtó diuretikumként használták, ma inkább vérnyomáscsökkentő teakeverékek egyik összetevője.
Napjainkban egyre inkább a nagyobb termetű és feltűnő bíborlila színű keleti szarkaláb /Consolida orientalis/ virágait gyűjtik és forgalmazzák.