Európában és É-Amerikában honos vizes élőhelyekhez kötődő vastag, erős hajtásrendszerű, termetes évelő növény nálunk országszerte gyakori. Óvatosan kell bánni vele, mert az arra érzékenyeknél bőrirritációt okozhat. Alsó leveleinek alakja miatt sok helyen zellerlevelű boglárkának is nevezik.
Az iszapban szétágazó durván rostos gyökérzettel rögzül. Gyakran képez kisebb nagyobb sarjtelpeket. 
Felálló, vaskos, belül üreges könnyen törő dudvaszára van, mely a felső részén gazdagon elágazik. A levelek változatos alakúak, az alsó tőlevelek hosszú, hüvelyes nyéllel kapcsolódnak szárhoz, lemezük lebenyes karéjokra osztott. Rendszerint lemezük kiterülve a víz felszínén található. A felső levelek keskenyebb karéjúak, egész a levélalapig hasadtak lehetnek, a nyelük rövidebb, mint az alsó leveleké, vagy teljesen hiányzik. A fényes, mélyzöld levelek széle ép, vagy gyéren fűrészes.Júniusban nyíló sárga virágai magányosan fejlődnek az elágazó szártagok végén. 
A csésze és sziromlevelek kb azonos alakúak, a kezdetben lefelé álló csészék hamar lehullanak. A nagyszámú porzószál a virágzás kezdetén a termőtájhoz simul, később szétáll. 
A sok termőlevelű apokarp termőtáj a termésérés alatt gyorsan gyarapodik. A kezdetben gömbös terméscsoport alakja fokozatosan megnyúlik, a virágból kimagasló, hengeres formát ölt. Rajta akár 100 db korán széthulló kissé lapított, csőrös aszmag termés is kifejlődhet. 