Rózsafélék családjába tartozó lágyszárú évelő növény. Európában, É-Amerikában és Ázsia mérsékelt övi területein honos. Nálunk júniustól egészen októberig virít bokros helyeken, tisztásokon, erdőszélen, de réteken, kaszálókon és zavart társulásokban is gyakran előfordul.
30–100 cm magas évelő rizómás növény. Karcsú, finom kevert/hosszú és rövidebb/ fedőszőrökkel, elvétve sárgás mirigyszőrökkel borított szára ritkán ágazik el. Az alsó levelek tőlevélrózsát alkotnak. A szárlevelek ülők, szórt állásúak.
Pálhás levélzete a szárnyasan összetett levelek egy különleges típusa un. félbeszárnyalt levél. Rendszerint páratlanul szárnyalt levél, amelynek durván fűrészes szélű ülő levélke párjai a levélgerincen váltakozóan kisebbek, vagy nagyobbak.
Aranysárga virágai kecses szárvégi füzérvirágzatba rendeződnek, öttagú rózsafélékre jellemző virágszerkezetben. A szirmok lekerekített, ép csúcsa a rokon fajoktól elkülönítés egyik fontos bélyege. A porzók száma szintén rózsafélékre jellemző. Két termőlevélből álló termőtája mélyen a vacokba süllyed. Általában csak ez egyik termőlevélből lesz végig bordázott felső lapos részén kapaszkodó horgokat viselő vacokkehelybe süllyedt aszmag áltermés. Az érett áltermések horgas kapaszkodó sertéikkel az állatok szőrzetébe illetve az arra járók ruházatába akadva terjednek.
Az egész növénynek jellegzetes, enyhe illata és összehúzó, kesernyés íze van. A párlófű herba/Agrimoniae herba/ a leguniverzálisabb drogok egyike. Már az Ókorban a régi görögök is használták, a középkorban pedig cserzőanyag tartalma miatt nagy népszerűség övezte. Akkoriban borral készült kivonatát mérgezések ellenszerként, emésztési panaszok enyhítésére és bőrgyulladások kezelésére sokfelé alkalmazták. Az EU-VI. és a legújabb Magyar Gyógyszerkönyvben /Ph.Hg.VIII./ egyaránt hivatalos.Jellemző vegyületei főként a katechin-típusu/nem hidrolizálható/ kondenzált cseranyagok. Emellett flavonoidokat, urzolsavat, kovasavat és keserű anyagokat is tartalmaz.
A drogot külsőleg és belsőleg egyaránt széles körben használják. Homeopátiás készítményei is hozzáférhetők. Mivel enyhe összehúzó/adsztirgens/ és antibakteriális tulajdonsággal rendelkezik hasmenéses megbetegedéseknél, emésztőrendszeri panaszoknál, valamint a száj- és a garatnyálkahártya gyulladásai esetén nyújt segítséget. Külsőleg alkalmazva a bőrfelület gyulladásainak kezelésében is hatásos. A népi gyógyászatban főként toroköblítő szerként ismert. Máj és epepanaszok kezelésében keserű anyagai játszhatnak szerepet.
A párlófű nem kívánatos mellékhatásai a magas cseranyagtartalom miatt jelentkezhetnek. Ajánlottnál erősebb adagokban gátolhatják más anyagok felvételét, irritálhatják a nyálkahártyákat és székrekedést okozhatnak.
.