Őshazája a mediterrán vidék, de Magyarországon is gyakori. Főleg napos, száraz gyepekben, bokorerdőkben, mezsgyéken, meszes, laza szerkezetű talajokon található, még száraz gyomtársulásokban is jól érzi magát.
Erőteljes, hosszú orsó alakú rizómát fejleszt, amelyből a dús tőlevélrózsában hosszú nyelű, páratlanul szárnyalt összetett levelek hajtanak ki. A tőlevélrózsa hegyesen fogazott levélkéi gyakran ülők kerekded alakúak, színük sötétzöld, fonákjuk halványabb. A ritkán elágazó szárlevelek levélkéi karcsúbbak: elliptikusak vagy keskeny elliptikusak 
Április-július között virágzik. Erősen módosult,szokatlan négytagú/tetramer/ virágát négy zöld színű, gyakran vörösbarna, hullámos szélű csészelevél övezi, a virágok sziromlevél nélküliek. Gyakran egy hosszú tőkocsány végén, néha a hajtástengelyek csúcsán gömbszerűen, 1–2 cm széles fejecskevirágzatban helyezkednek el.
A középső virágok hímnősek, az alsó, bókoló virágok hímivarúak, hosszú kilógó porzókkal, a felsők nőivarúak, ecsetszerű, piros bibével. A porzós virágokban 10-30, a hímnősekben általában 4 porzólevél van, a termőlevelek száma mindig kettő.
Először a termős virágok nyílnak. A családban ritka szélbeporzású és szél útján terjedő növény. Termése négyélű peremes aszmag, melyet a vacok körbe nő. Szigorúan véve áltermések ezek a mintázott felszínű, a vacok szárnyas kinövéseivel övezett un vacokkelyhes aszmag termések.
A csabeire, csabaire vérfű, vagy kis vérfű régi gyógynövényünk, bár a legújabb hazai gyógyszerkönyvben csak az őszi vérfű/Sanguisorba officinalis/ hivatalos. Fiatal leveleiből és hajtásaiból uborkaillatú saláta készíthető. A monda szerint Csaba királyfi ezzel a fűvel gyógyította sebesült katonáit az Attlia halála után kirobbant testvér háborúban. A növény ősi magyar neve innen származik
Elsősorban különféle cserzőanyagokat, triterpén szaponinokat / pl urzolsav, tormentinsav, tormentozid stb), fenolkarbonsavakat, flavonoidokat, illóolajokat (hajtása megdörzsölve uborkaillatú ) tartalmaz. Herbáját tradicionálisan belső vérzések és külső sérülések esetén összehúzószerként, valamint gyulladáscsökkentőként és antibakteriális hatású anyagként használják.
Két alfaja ismert /subsp minor és a subsp polygama/, melyek a elsősorban a tőkocsány és a hajtástengely szőrözöttségében, a levélkék nyelének hosszúságában, illetve a vacokkelyhes áltermés un ”szárnyainak” szélességében és a termésfelszínben markánsan különböznek egymástól.