Pukkanó dudafürt – Colutea arborescens

.  Szubmediterrán cserje, nevét éréskor felfúvódó jellegzetes terméséről kapta.. Száraz bokorerdők gyakori több méter magas növénye, elvétve kertekben dísznövényként is előfordul. Fás hajtásain sok paraszemölcs/lenticella/ fejlődik, levelei az akáchoz hasonlóan szárnyasan összetettek  rövid nyelű kicsípett végű levélkékkel. A levelek hónaljában nyíló általában laza fürtben álló virágainak pártáján/különösen a vitorla részen/ feltűnő vörösbarna rajzolat található. Májustól augusztusig folyamatosan virágzik. A hosszú virágzási időszak miatt a virágok és a termések gyakran együtt fordulnak elő. A cserje a termésérés kezdetén színes, dekoratív látványt nyújt, mert hólyagszerűen felfújt nagy hüvelyterméseinek falában a termésfejlődés kezdetén színanyagokat találunk, melyek később a száradás  során lebomlanak. A teljesen kiszáradt termés fala pergamenhez hasonlít/áttetsző/ benne 6-8 mérgező magot láthatunk. A hüvelytermések akár egész télen a növényen maradhatnak és a szél főszerepet játszik elterjesztésükben.. A magok kétféleképpen is terjedhetnek: ha a termés kiszárad, a termésfal erős szélben szabálytalanul szétakadhat és darabjai a   hozzájuk tartozó magokkal siklóernyőként szállnak tova. Megeshet az  is, hogy a termés egészben hull a földre, itt a széllel tovább görgetve jut el messze az anyanövénytől. A növény levele keserűanyagokat is tartalmaz, emiatt egykor hashajtóként használták, a szennalevélhez keverve több országában ma is forgalmazzák. A magok –sok más hüvelyes magjához hasonlóan – vértesteket kicsapó immunfehérjéket/lektineket/ tartalmaznak/pl kanavanin/. A mérgező magok fogyasztása hányást, erős hasmenést okoz.. Mivel termése jól terjed a széllel tájidegen elemként, vagy akár pionir növényként is  számos helyen megjelenhet.