A növényi test alapvetően moduláris felépítésű. A klonális szaporodás alapjában véve e modulok önállóvá válásán keresztül megvalósuló ivartalan szaporodás.
Genetikai értelemben a klonális fajoknál a zigótából képződött egyetlen növényegyed képviseli a genetikai bázist ezt genetnek nevezzük. A genet általában több klónból áll, melyek valamilyen vegetatív szaporodásra képes úton/tarackozó, indázó stb/ keletkeztek és egymástól morfológiailag elkülönültek, ezek a rametek. A vegetatív szaporodásra képes növények ilyen esetekben legtöbbször genetikailag homogén, sok egységből álló ún sarjtelepet (polikormon) hoznak létre.
Lágyszárúaknál kritikus a rameteket összekötő,összetartó struktúrák erőssége, tartóssága, hosszúsága. Fás szárúak esetén általában kétféle módon jöhet létre egy új ramet: egyrészt a szétágazó gyökérzet által képzett új hajtások,szaknyelven gyökérsarjak által, illetve általában a földre hajló, vagy a felszínen kúszó hajtások legyökerezésével. Utóbbi inkább a trópusi vegetációkban fordul elő.
A klonális növények főbb tulajdonságai: 1. Nyílt egyedfejlődési program: a megtelepedett genet elvileg végtelen számú ramet képzésére képes. Sokáig jelen lehetnek egy adot területen, stabilizálják a társulás szerkezetét. 2. Szervezett térbeli szerkezet: a rametek térbeli eloszlása egymáshoz szinkronizált, szabályszerű térbeli struktúrát mutat. 3. Rametek szinkronizált működése: az egy genethez kapcsolódó rametek gyakran kialakulásuk után is kapcsolatban maradnak egymással. Ez lehetővé teszi a szabályozott tápanyagelosztást, és felhasználást. 4. Képesség egyidejű ivaros és vegetatív/ klonális/szaporodásra.
Solidago sarjtelepek