A virág egy módosult hajtás, tengelyén a korlátolt növekedés miatt a módosult levél virágtagok rendszerint egymáshoz nagyon közel helyezkednek el. Legkülső része a virág ivarleveleit védő takarólevelek/chlamys/ zónája a perianthium. A takarótáj elemei a kétszikűeknél két külön virágtájat alkotnak, a csésze és sziromtájat: a virág heteroklamideus. Az egyszikűeknél a takarólevelek homogének, egyfélék, un lepellevelek: a virág homoklamideus. Ritkán előfordulhat takarólevél nélküli apoklamideus /csupasz/virág is.
A csészetáj/ Calyx/. Általában zöld csészelevelekből/sepalum/ áll, melyek bimbó állapotban védik a virágrészeket. Állhatnak szabadon/ corisepal- csésze/, de forrt szirmú virágoknál a csészelevelek is gyakran összenőnek egymással/synsepal-csésze/. Egyes esetekben a bimbófakadás után azonnal lehullanak/un hullatag csésze-Chelidonium/, más esetben redukálódhatnak szőrökké vagy pikkelyekké/ pl fészkesek virágai/, esetleg részt vesznek a termések elterjesztésében/repítő bóbita „pappus” a pitypangnál/.Néhány családnál zöld állapotban marad és a terméssel együtt fejlődik tovább. Az un maradó csésze gyakori pl a paradicsomnál és más Solanaceae fajoknál. Az álcsésze/epicalyx/ a mályvaféléknél és a pimpó/Potentilla/ fajoknál általános, lényegében a csészéhez tolódott fellevelek alkotják, fejlődéstanilag semmi köze a virághoz.
A sziromtáj/Corolla/. A sziromlevél tudományos neve petalum. Gyakran pártának is hívják. A zöld csészelevelektől eltérően általában feltünően színes. A virágszirmok színét a sejtnedvben oldott, vagy a kromoplasztiszokban jelenlévő színanyagok adják.
A sziromlevelek tája lehet szünpetál, ha összeforrt, és koripetál, ha a levelek szabadon állnak. Összeforrt szirmoknál az alsó proximális rész a tubus, a forrt párta felső szűkülő része a torok , külső része a perem/ limbus/. A szabadon álló sziromlevél, vagy lepellevél alsó elkeskenyedő része a köröm. A mellékpárta bizonyos csoportoknál/pl szegfűfélék/ gyakori a virágban. Eredetét tekintve származhat módosult porzókból/sztaminodium/, vagy lehet sziromlevelek függeléke is.
A lepeltáj/Perigonium/ A homoklamideus virág takaróleveleinek az összessége, lepellevelek/tepalum/ alkotják.
Szüntepál ha forrt a lepeltáj, koritepál ha szabad. A lepellevelek is lehetnek élénk színűek, de gyakran zöldek, barnák. Vastag vagy hártyás, vékony pikkelyekké is redukálódhatnak.
A szüntepál lepeltájon melléklepel jelenhet meg., ami a lepelcső kinövése/pl nárcisz félék/.