A sporangium a növények redukciós osztódással keletkező ivartalan szaporító sejtjeit a haploid spórákat létrehozó és meghatározott ideig tároló szaporító szerv. Páfrányoknál egy kezdetben zárt nyeles kétoldalról lapított tojásdad képződmény, amelynek belsejében meiozissal keletkeznek és továbbfejlődnek/”érnek”/ a különleges sejtfallal rendelkező ivartalan szaporítósejtek. A zsurlók sporangiumai spóratermelő levéllemezek széleiről lecsüngő zsákokhoz hasonlítanak, a korpafüveknél általában a főtengelyen fűzérbe rendezett spóratermő leveleken található hosszúkás képződmények. A heterospórák megjelenésével külön mikro- és makrosporangiumok alkultak ki a növények világában. Gyakran csoportokban állnak, melyeket szóruszoknak nevezünk. A szóruszok általában a levél fonákán, esetleg szélén jelennek meg, elrendezésük, alakjuk színük rendszertani bélyeg a páfrányoknál.
A tipikus sporangium hosszabb-rövidebb nyéllel kapcsolódik a tápláló szervhez, többnyire a levél szövetéből kiemelkedő nyélhez /receptákulum/, közvetlenül egy szállító nyalábhoz . A nyél végén, van a gömb, vagy ellipszoid alakú disztális rész., a spórafejlődés tényleges helye. Gyakran csak ezt a részt tekintik sporangiumnak, a nyelet pedig sporangiofor-nak nevezik.
A sporangiumot kívülről egysejtsoros epidermisz határolja. Ezen belül kialakul a néhány sejtsor vastagságú belső réteg: a tapétum, és a spóraképző szövet, utóbbi 12-16 sporocita sejtet tartalmaz. Ezek mindegyike meiozissal 4 haploid utódsejtet hoz létre, melyek egy ideig együtt maradnak, tetrádokat alkotnak. A spórák fala általában kétrétegű, az exine és az intine. A külső fal/exine/ gyakran visel különböző centrifugális vastagodásokat, sajátos mintázatokat. A tapétum a spórák fejlődése során elfolyósodik és táplálja a keletkezett szaporítósejteket. 
A spórasejtek fejlődésének végén a páfrány sporangiumok falában középtájon a sejtek egy csoportja gyűrűszerűen megvastagodik, létrejön az annulusz, amely egy U alakban vastagodott sejtekből álló öv. A sporangium nyél körüli szakaszán ez a vastagodás hirtelen megszűnik/un sztómium/, ez a rész szakad fel a sporangium kiszáradásakor. 