A páfrányok spóratermelő és spóratartó képződményein /sporangiumain/ a külső határfelületen elhelyezkedő U-alakban egyenlőtlenül vastagodott falú sejtekből álló sejtsor. A sporangiumot egy széles övhöz hasonlitható módon fogja középtájon körbe. A sejtgyűrű könnyen felismerhető markáns zóna, egy kisebb részében ez a különös sejtfalvastagodás nem fejlődik ki. Ebben a mintegy harmadnyi zónában a gyűrű sejtjeinek fala nem tartalmaz lignin berakódásokat, és természetesen itt a határoló sejtsor mechanikai szilárdsága jóval kisebb.
A zömében fásodott-vastagodott és kisebb részben primer-cellulóz sejtfalú elhalt sejtekből álló heterogén körgyűrű már kis nagyítású lupéval is felismerhető. Fénymikroszkópban akár működését, jellegzetes víztartalomtól függő higroszkópos mozgását is tanulmányozhatjuk
Ehhez a páfránylevél fonákról kaparjunk tárgylemezre néhány sporangiumtartó csoportot/szorusz/.
A vizsgálatra szárított páfránylevél/pl gyűjteményből/ is alkalmas. A sporangiumok, ha a preparátum eléggé száraz felnyílt állapotban láthatók.
Cseppentsünk a preparátumra vizet. Az élettelen sejtek falai vizet kötnek meg/ hidratálódnak/. Ennek mértéke a vastagodott falu sejteknél jelentős és itt történik nagyobb mértékű tágulás, amelynek következtében a sporangium bezáródik. A mikroszkóplámpa hője a tárgylemezre cseppentett kevés vizet gyorsan elpárologtatja a sejtfalak is kiszáradnak, és a vízvesztés következtében zsugorodnak. Az annulus rész vastag falú kiszáradó sejtjei a nedvességre bezárult spóratartót újra kinyitják. A spórával telt sporangiumból ekkor – úgy mintha egy katapult lenne – a spórák messze kilökődnek.
A jelenség a hidratáció és kiszáradás függvényében sokszor ismétlődhet, hiszen a folyamatban már elhalt, plazmát nem tartalmazó sejtek falainak anyagcserétől független passzív folyamatai játszanak döntő szerepet.