A folyamat a portokok felnyílásával szoros összefüggésben áll. A kifejlett portok szöveti szerkezetében különösen érdekes a mikroszkópi képeken markánsan megjelenő létrásan vastagodott un endothecium réteg.
Endothecium léces falvastagodásokkal
A „sejtfal-lécek” a belső oldalon összenőnek, a külső részen elvékonyodnak. Emiatt kiszáradáskor olyan feszültség lép fel ebben a rétegben, hogy a két szomszédos pollenzsák közötti fal hosszanti irányban felszakad, „kinyílik.” Alapesetben két pollenzsák egy közös repedéssel nyílik. Meg kell jegyeznünk, hogy más felnyílási típusok is szép számmal előfordulnak(pórussal, vagy fedéllel-ablakosan nyíló portokok, széttöredező portokok stb). A portok felnyílás módja igen változatos, genetikailag rögzített, csoportra jellemző tulajdonság. 
Egy pollenanyasejt utódai a meiozis szabályai szerint négyes csoportokban un tetrádokat alkotva keletkeznek. Ezek gyakran később szétválva egyesével(monádok) fejlődnek és végzik el a megporzást( pl szélbeporzású fajok)t. Több csoportban azonban a tetrádok tagjai gyakran tartósan együtt maradnak és négyesével összetapadva terjednek tovább( pl Erica félék, szittyók). A sásoknál a tetrádok egyetlen sejtje marad életben csupán, a többi elpusztul( un pszeudomonádok). A Mimóza féléknél több pollentetrád tapad össze és 8-32tagból álló csoportot alkotva(poliádok) jut a bibére. Egy pollenzsák teljes tartalma, vagy darabokra szakadt része is alkothat rovarokkal terjedő összefüggő pollenmasszát(pollinium). Különös eset amikor két szomszédos pollenzsák pollíniumai egy kapcsoló és tapadást segítő képződménnyel pollináriumot alkotnak az orchideák és a selyemkóró félék(Asclepiadaceae) bizonyos csoportjaiban.
Rovar és vízmegporzású növényeknél több esetben a pollenszemek kisebb nagyobb csoportokban tapadnak össze. Ezek a pollen aggregátumok még a pollenzsákokban keletkeznek és a portokok felnyílása után így kerülnek ki a porzótáj felszínére. Ritkábban a portokfél két üregének( pollenzsákok) összes virágpora egyetlen hosszúkás zsákszerű masszát képezve tapad össze. Ezeket a kisebb nagyobb pollencsomagokat nevezzük pollenlabdácskáknak polliniumoknak.
Néhány növénycsaládban(pl Asclepiadaceae, Orchidaceae) az összetapadt pollencsomag alsó részén(egyik végén!) egy nyél fejlődik(caudicula) és a pollinium így szabadul ki a portok üregéből. Ez a függelék a spóraképző szövet azon részéből fejlődik, amely nem vesz részt a spóraképzésben, tehát a caudicula sejtek diploidok. A caudicula felső része lemezes, lapát szerűen kiszélesedik, míg közvetlenül a polliniumhoz kapcsolódó rész hengeres. A nyelecskéket gyakran egy növénycsaládra jellemző fogókapocs(csípőkészülék) zárja. Ez lehet horgas(pl selyemkóró félék-Asclepiadaceae), vagy a jobb tapadást szolgáló mirigyes felület un viscidium(pl orchideák-Orchidaceae). A nyelecskét, a fogókapoccsal, vagy ragasztófejjel együtt a pollinium átvivőjének( translator) nevezik. A kampós, vagy ragacsos összekötő egység már a bibén keletkezik.
Az orchideáknál kifejlődő ragasztótest ragasztó anyagait a bibe csőszerű képződménye (rostellum) választja ki. Az összekötő rész segítségével a két portokfélből kikerült polliniumok egy kengyel szerű pollinium párossá pollináriummá egyesülnek(pl Asclepiadaceae, Orchidaceae).