A liánok felfutó fás szárú kúszó növények.
Hajtástengelyük másodlagosan vastagodott rugalmas mozgást biztosító speciális szerkezetű szár, levélzetük csak fényben gazdag környezetben/ legtöbbször a magas fák lombkorona szintjében/ fejlődik ki erőteljesen.
A talajban gyökereznek és a kúszó-felfutó növekedés és rögzítés változatos formáit mutatják pl: támaszkodva csavarodás, tapadókorongos kapaszkodás, kúszó-tapadó, idegen testre fonódó indákkal rögzített mozgás.
A tipikus lián életforma a fán lakó epifitonokhoz hasonlóan a fényért való versengés eredménye. Legszebb megnyilvánulásait a trópusi esőerdőkben láthatjuk.
A liánszár felépítését és gyarapítását a fás szárakhoz hasonlóan egy másodlagosan összefüggő osztódó szövet a kambium biztosítja. Működése az ismert fás szárúaktól eltérően azonban heterogén, nem egyenletes, ezért másodlagosan sem alakul ki a liánszárban egy összefüggő belső farész.
A kambiumgyűrű a primer nyalábok szállítóelemeit tovább gyarapítja, időnként extrém méretű szállítóelemeket is létrehoz ebben a régióban. A nyalábok közötti területeken az un interfaszcikuláris zónában azonban alapszöveti parenchimatikus elemeket fűz le mindkét irányban.
A folyamatosan gyarapodó nyalábok között mindig találunk keskenyebb-szélesebb primer bélsugarakat, amelyek elérik a liánszárakban jellemző fejlett központi bélszövetet. Emellett az egyre gyarapodó nyalábokban is megjelennek a kisebb szekunder bélsugarak is.
Az így kialakuló kötegelt farész szerkezet az összefüggő fatesthez viszonyítva nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé, ugyanakkor a nagyszámú új faelem biztosítja a megfelelő szilárdságot is. Ez a sugaras, karéjos, lebenyes szerkezet idősebb gesztes liánszárakban keresztmetszetben szabad szemmel is jól látszik.