Sarjtelep( polikormon) A vegetativ szaporodásra képes növényfajok indákkal, tarackokkal, rizómákkal létrehozott sok tagból felépülő állománya, amelyben a növényegyedek genetikailag homogén, nagyszámú egységből álló klón értékű tagként, ún. „ramet”-ként vannak jelen.
Solidago sarjtelepek
Mezei társulásokban a polikormon rendszerint markáns foltokban jelenik meg. Fás szárú növényeknél általában gyökeres hajtásokkal(gyökérsarjak) szerveződik és terjed, bozótot, akár kisebb erdőállományt is alkothat. Gyakori a fűzeknél, a rezgőnyárnál, cserszömörcénél és sok rózsafélénél.
Jajrózsa sarjtelep
A polikormon rendszer a szaporító képletek segítségével vegetatívan terjeszkedik, kezdetben általában koncentrikus kört képez, később az idősebb rizómák, tarackok, indák elhalása következtében gyűrűszerű, mozaikos is lehet. Méretéből az állomány korára is következtethetünk és a társulás fejlődésére vonatkozó információkat is nyerhetünk.
A polikormon sarjainak föld alatti, illetve a föld feletti tengelye eltérő szövettani felépítésű. A különbségek (föld alatti elváltozások) fő kiváltója valószínűleg a fényhiány (etioláció) lehet, de a föld alatti résszel szoros kontaktusban lévő talaj hatása is szerepet játszhat. Tulajdonképpen az történik, hogy a föld alatt futó és egyben etiolált tengely szöveti differenciálódása lelassul, és sokáig megmarad az egyedfejlődés fiatal, juvenilis stádiumában.