A Galápagos-szigeteken a földi bioszférában teljesen egyedülálló csodálatos állat és növényvilág található. Évmilliókkal ezelőtt két kőzetlemez találkozása hozta létre ezt a varázslatos birodalmat az Egyenlítő mentén.
A szigetcsoport legidősebb tagja 5-10 millió évvel ezelőtt bukkant elő, a legfiatalabbak pedig még napjainkban is alakulnak. A földkéreg lemezek mozgásának eredményeként 13 nagyobb, 6 kisebb vulkanikus sziget, és mintegy 100 sziklaszirt jött létre, melyek a Csendes-óceán keleti részén Dél-Amerika partjaitól kb. 950 km-re találhatók. Az ütközést kísérő vulkánkitörések során kiemelkedett szigetek felszíne ma jórészt egy megszilárdult lávaréteg. A bazalt vulkánokon kialakult szigeteken különös élővilág fejlődött ki, amely ma önálló fauna tartományt és önálló flóraterületet képez. Az itt honos növények 40 %-a, a hüllők 86 %-a, a madarak 75 %-a bennszülött faj/ endemizmus/. 
Jelenleg öt jól elkülöníthető Opuntia alfaj/egyes kutatók szerint faj, mások szerint ökotípus!/ él a szigeteken. Az alapnak tekintett Opuntia echiops/subsp echios a központi szigeteken/ pl Santa Cruz, Baltra/ szinte mindenütt honos. A subsp berringtonensis állományai Santa Fe szigetén, a subsp gigantea legszebb populációi az Academy Bay partjain, a subsp inermis pedig a legnagyobb szigeten Isabelán gyakori. A felsoroltak mellett szinte bokornak is tekinthető subsp zacana egyetlen Opuntia fajként kizárólag a peremvidéknek tekinthető távoli, a csoport központjától messze kieső Észak-Seymur szigeten él. Az elkülönítés az élőhelyek és a morfológiai különbségek alapján történt. Az elmúlt évek molekuláris genetikai/ organellum DNS szekvenciák, riboszóma gének szerkezete/ vizsgálatai azonban azt mutatták, hogy az itt élő különböző típusok genetikai állománya 95%-ban egyezik.
Ez azért érdekes, mert annak ellenére, hogy nincs jelentős genetikai eltérés a típusok között a Galapagos fügekaktuszok hasonló adottságú élőhelyeken honos csoportjaiban is vannak kicsiny sűrűn tövises cserjék, 10-12méter magas/ subsp. gigantea/ vastag, erős csupasz fényes törzsű, elágazó ágrendszerű kaktusz fák és átmeneti hibrid alakok is. Lehet, hogy az erős morfológiai változékonyságnak még nem alakult ki a stabil genetikai háttere? A fajok szétválása szemünk előtt most történik!?
A kladódium egységekből modul szerűen felépülő Opuntia kaktusz fa törzse általában az alapi részen több módosult hajtásrész összenövéséből jön létre. Fiatalon tövises, és horgasan visszahajló vékony tüskéket/ un glochidák/ is visel a tövispárnákon. Az alacsonyabb, bokros formákon a tövisek és a glochidák lágyabbak. A magasabbra nyúló akár 10-12 m-es törzsek fokozatosan lecsupaszodnak, csak a tövispárnák/areolák/ szövetdudorai maradnak a fényesre kopott szakadozott idősebb korban gyakran üreges, odvas felszínükön. Törzsükben nem alakul ki a fákra jellemző szöveti szerkezet. A szilárdítást a rendezetten futó szállítónyalábok erős nyalábhüvely részei végzik. A radiális oldalirányú anyagmozgást bélsugarak hiányában a szállítókötegek kifelé futó elágazásai biztosítják. Az egész szállító és szilárdító rendszer parenchimatikus alapszövetbe ágyazódik. Évgyűrüs szerkezet híján a fák kora nehezen meghatározható. Általánosan elfogadott nézet, hogy akár 130-150 évig élhetnek.
A levélhez hasonló módosult hajtás/kladodium/ egységek elérhetik a 45cm hosszúságot és a 32cm szélességet. Levél eredetű egyenes merev töviseik akár 10-12cm hosszúak. Virágaik a többi fügekaktuszhoz hasonlóan a kladódiumok peremein sorakoznak. Fügekaktusz álterméseik mérete elérheti a 8cm-t is.
Az Opuntia kaktuszok kulcsfontosságú fajok a Galapagos-szigeteken különösen a kopár, száraz partvidékek ökoszisztémáiban. A kladódiumok húsos alapszövete egyfajta vízraktárnak tekinthető így a belőle lakmározó állatok szomjukat is oltják. A kaktuszfa törzsében könnyen kialakuló üregek, járatok különböző madarak búvó és fészkelő helyei. A növény számos itt élő faj fő táplálék forrása. Virágait, gyümölcseit, magvait a teknősök, szárazföldi leguánok és a növényevő madarak előszeretettel fogyasztják és terjesztik. A kaktuszfák virágait látogató madarak a faj fő beporzói is, a szigeteken ugyanis alig találunk repülő rovarokat.