A valódi csonthéjas termések( drupa) általában közép-, vagy felsőállású együregű magházban, – többnyire egyetlen termőlevélből – fejlődő rendszerint zárt, egymagvú, valódi húsos termések. A külső termésfal (exokarpium) többnyire viaszos, bőrnemű, a középső (mezokarpium) változó mértékben gyümölcsös, húsos, míg a belső termésfal (endokarpium) az un csonthéj elfásodott, kősejtek rendezett rétegeit tartalmazó, csontkemény állományú. E páncél burok belsejében található a mag. A mag és a kemény, ellenálló endokarpium egysége a csontár vagy kőmag (putamen). 
A szakmától idegen súlyos pontatlansággal ezt nevezik helytelenül magnak( pl szilvamag, meggymag, barackmag stb). Az alaptípus rendszerint egyetlen termőlevelű un monocarp termőtájból (pl.: Rosaceæ/Prunoideæ) alakul ki. Ritkábban csonthéjas termés fejlődhet policarp termőtájból is( pl két termőlevélből: Celtis, Olea-oliva olajbogyó)
Az un szikkadó csonthéjas termésnél a csonthéjas termés exo- és mezokarpiuma együttesen a terméséréssel elszárad és felhasadozik(részben felnyíló termés!) – Pl.: mandula( Prunus amygdalus).
A csonthéjas áltemés( álcsonthéjas termés) az alsó állású termőtájból kialakuló, részben vagy teljesen a vacokba süllyedt csonthéjas termés. – Pl.: somfélék( Cornus). Egyes értelmezések szerint álcsonthéjas termés a diótermés is – Pl.: Juglans-dió, Carya-hikoridió, Pterocarya-szárnyasdió stb.
A hasadó csonthéjas termések: általában két termőlevelű egy-egy csontárt tartalmazó résztermésekre hasadnak. Ezek a termések alsó állású termőből alakulnak ki, így szintén csonthéjas áltermésnek tekinthetők. Elhúsosodó vacokba süllyedt csonthéjas álterméseket találunk pl a Coffea (kávébogyó) fajoknál. 
Csonthéjas terméscsoport (baccarium). A klszélesedett tengelyen húsos falú valódi csonthéjas termések helyezkednek el sűrűn egymás mellett. Egyetlen virág sok termőlevelű apokarp termőtájából kialakuló apró csonthéjas termések halmaza( pl szedertermés, vagy a málna termése).
Közismert termések is tartoznak ebbe a terméstípusba. Ilyen termése van számos hazai gyümölcsfánknak/szilva, meggy, barack, mandula/ és még sok más termesztett növényünknek is. Az erdei cserjéink között csonthéjas termésű a kökény.
Az általános típustól eltérő csonthéjas termése van a kókuszdiónak, melynek középső része nem húsos, hanem rostos. Ez teszi alkalmassá a vízen való terjedésre. A trópusokon őshonos pálmák körében is gyakoriak a csonthéjas termések, melyeknek a húsos termésfalát/ pl datolyapálma/ fogyasztják, vagy olajos magját dolgozzák fel/ pl olajpálma/.
A változatos, formagazdag és eredetét tekintve is különböző kialakulású csonthéjas termések közös jellemzője a kőkemény elcsontosodott belső termésfal: az endokarpium. Ebben az extrémen vastagodott falú szklereida (kősejt) réteg többnyire csupán egy, vagy néhány sejtsor, mégis rendezettsége miatt nagy mechanikai szilárdságot mutat, rendkívül ellenálló.