Gondar a Kis-Angereb folyó mentén terül el 2100m tengerszint feletti magasságban a Tana-tótól északra, délnyugatra a UNESCO Világörökség részét képező Simien-hegységtől. A több mint 200ezer lakosu város 1636-1855 között Etiópia fővárosa volt..

 A várost 1635 körül alapította Bazilidész/Fasilides/ király, akit a legenda szerint egy bölény vezetett a város helyére, ahol egy „öreg és tiszteletre méltó remete” tanácsolta neki, hogy ide építse kastélyát és Etiópia első állandó fővárosát. A király hét templomot is alapított, utódai pedig szintén erre a helyre építették palotáikat. 1668-ban I. János király a város lakosainak vallási elkülönítését rendelte el, így alakult ki a később Addisz alemnek nevezett muzulmán városrész. A 17. században a város népessége elérte a 60.000 főt, az ekkor épült épületek többsége a későbbi zavaros időszakok ellenére is fennmaradt. Gondar 1855-ig volt főváros, ekkor II. Teodor császár Magadalába tette át a székhelyét. A várost a belharcokban 1864-ben és 1866-ban is kifosztották és felégették, majd 1887 júniusában a szudániak foglalták el, akik 1888 januárjában szinte minden templomot felgyújtottak. 1936-ban az olaszok foglalták el, akik Addisz-Abeba 1941-es elvesztése után utolsó erődített állásukat építették itt ki, és még 1943 nyarán is gerillaharcot folytattak az etiópok és a britek ellen. Az etióp polgárháború idején az Etióp Demokratikus Unió csapatai harcoltak a városért a kormánycsapatokkal.

 Gondar Etiópia egyik legfontosabb turisztikai központja nem egységes város. Markánsan elkülönülő részekből áll.  A legősibb központ a  Királyi Körzet, ahonnan az etióp uralkodók több évszázadon át irányították az országot, 1979 óta a Világörökség részét képezi. Fontosabb épületei: Bazilidész kastélya, Józsua palotája, Dávid csarnoka, Díszterem, istállók, Mentewab császárnő kastélya, a kancellária, a könyvtár és három templom. A város közelében fekszik Bazilidész fürdője, a Mentewab által építtetett Ras Mikael Sehul palotája és a Debre Berhan Szelasszié templom is.

Az Óváros központi részén fekvő épületegyüttes markánsan elkülönül, amit csak tovább erősítenek a köré épített masszív kőfalak. A palotakertben többfelé  különösen a kerítés mellett hatalmas fügefák koronája terebélyesedik. Kapaszkodó girbe-gurba gyökérzetük benövi az ódon kerítés köveit, hatalmas palánkgyökereik lemezei szorosan tapadnak a falakhoz, természetes támasztékul szolgálva.

.