Cabo da Roca – A Roca fok Portugáliában az Atlanti Óceán partján”Ahol a szárazföld véget ér és kezdődik a tenger.” A kontinentális Európa legnyugatibb pontja. Egy büszke sziklaszirt 144 méterre tornyosulva tenger szint felett, amely valóságos zarándokhellyé vált az idők folyamán. Tetején egy 1772-ben befejezett világítótorony és a turistákat fogadó létesítmények vannak.
A rómaiak Promontorium Magnum-nak, a felfedezések merész vitorlás hajósai Lisszaboni sziklának nevezték. A kilátás minden irányban lélegzetelállító. Lenn a szédítő mélységben a varázslatosan örvénylő, szüntelenül morajló tajtékos óceán ostromolja vadul és fáradhatatlanul a szirteket Előttünk a végtelennek tűnő víztükör, amely távolban az éggel paroláz. 
A parti meredélyek szikláin ameddig a szem ellát a kristályvirágfélékhez tarozó jégvirágok (Carpobrotus edulis- hottentottafüge) sárgán virágzó szőnyege adja a körítést. 
Ez a növény itt korlátlan úr! Húsos, háromszög keresztmetszetű levelei és kúszó hajtásai beborítják a szikla teljes felületét, a repedéseket, hasadékokat, még a sziklafal párkányaiban is erősen megkapaszkodnak és tovaterjednek.
A nevetes pont helyét egy égre magasan törő kőkereszt jelzi, talapzatán a hely földrajzi koordinátái és a portugálok nemzeti költőjének Luis de Camoesnek ide illő sorai:
„Ahol vége a földnek és kezdődik a tenger, és ahol dobog a Hit és a Kaland Lelke, amely segítette a portugál karavelleket, hogy egy új világot adjanak a réginek”
Emlékgyűjtők a turistaközpontban pár euróért névre szóló, viasz pecsétes, portugál zászló darabkával ékesített, elegáns betükkel megírt oklevelet vásárolhatnak igazolásul, hogy eljutottak a kontinens legnyugatibb széléig.
.