A Simien-hegység Etiópia legmagasabb hegyvidéke. A közeli nagy afrikai hasadékvölgyből évmilliókal ezelőtt feltört és szétterült vulkanikus tömbök eróziója következtében kialakult lenyűgöző táj. 
Több 4 000 méter feletti csúcs található a vidéken, melyek meredek falakkal mindent elnyelő mély szakadékokba buknak. A Nemzeti Park egyike Afrika legnagyobbjainak és 1979 óta az UNESCO Világörökség része. 
A korábbi lávamezőket az erózió szabdalta a mai formákra. Sziklatornyok, magashegyi rétek, pompás Lobélia ligetek, romantikus köd erdők zuzmófüggönnyel és derékig érő mohamezőkkel, szédítően mély kanyon ágak. Sajátos élővilág és egyedülálló természeti jelenségek. Édenien különleges kombináció!
Itt található Afrika legmélyebb, legvadabb, legnagyobb – és még sorolhatnánk néhány további „ leg-et” a jellemzésére – canyonrendszere. Oldalágai, nyúlványai gazdagon behálózzák a Simien hegységet, az ide túrázók a fenséges panorámát csodálva lépten- nyomon találkozhatnak részeivel. A terület a Nagy Hasadékvölgy/ Rift Valley / abesszin ágának keletkezésekor úgy 35 millió éve került a ráömlő mintegy 2-3000m vastag bazaltláva takaró alá. A hatalmas fennsíkot a későbbi kéregmozgások darabokra törték, megemelték így került a bazaltrétegek közé a korábbi homokkő és mészkő alapkőzet és így alakult ki a táblás szerkezet a hatalmas vulkáni platón.. Ezt követően több millió év alatt a természet erői pusztították a területet. A masszív eróziónak kevésbé ellenálló mészkő, homokkő részeket az idő vasfoga morzsolta és formálta. A folyók a szerkezeti mozgások által kijelölt völgyeket tovább mélyítették, a közlekedést megnehezítő hatalmas szurdokokat vágva a bazaltba .
Földünk egyik legnagyobb bazalttakarójába, az Etióp-magasföldbe vájt gigászi méretű sebhely legmélyebb pontja az un Tezeke torkolat szintje csak a Colorado Grand Canyonnal vethető össze. A 35km-en húzódó un Északi Fal csipkézett sziklatornyainak, sziklafalainak hallatlan formagazdagsága úgyszintén csak a Grand Canyonhoz hasonlítható.
A kedvező klíma következtében a tápanyagokban dús vulkáni talajokon gazdag növényzet alakult ki, melyet napjainkra sajnos- különösen a földművelésre alkalmas helyeken- jórészt elpusztítottak Különleges varázsa azonban semmi máshoz nem hasonlítható. Sokkal élőbb, zöldebb üdébb, és kevesebb az idegen harsány turista, mint az amerikai nagy testvérnél. Eróziós formációi egyediek, növény és állatvilága tele különlegességekkel!
A park elszigetelt lakói a motorizált világ minden előnyével dacolva élnek itt. A fejlődés hektikus igénye és uralma egyáltalán nem érzékelhető, átveszi a helyét a tiszta hit és a mindennapi élet kihívásainak legyűrése.
A park ad otthont néhány rendkívül ritka állatnak, mint például a Simien/dzseláda/ pávián/ Thempithecus gelada/, és a Simien kőszáli kecske/ Walia ibex/, az endemikus Simien róka, a szassza vagy törpeantilop; mintegy 50 ritka madárfaj, köztük az ércholló/ Corvus crassirostris/, a fehérgalléros galamb, a szakállas saskeselyű. A park kezdetben a mintegy ezer egyedből álló abesszíniai kőszáli kecske-állomány megőrzésére jött létre, ezek a vadkecskék ugyanis a világon sehol másutt nem találhatók meg.
A Simien páviánokkal mindenütt találkozunk. A dzseláda-populációk többsége 2–4000 méteres magasságon él. Kizárólag növényekkel táplálkoznak. A júliustól augusztusig tartó esős évszakban, amikor a friss zöld fű borítja a pusztát, a tápláléka 93%-a fűféle. November tájékán lassan áttér a magokra, amely ekkor 70%-át alkotja étrendjének. A száraz évszakban, januártól februárig főleg a fűfélék rizómájával (67%) és szárával (25%) táplálkozik. Kisebb mértékben fogyaszt gyümölcsöt, gumót és virágot is. A különleges étrendhez való specializálódás egyedülálló anatómiai jellegek kialakulásához vezetett. A két első ujja nagymértékben szembefordítható, így ügyesen ki tudja csipkedni az ehető fűszálakat a szárazak közül. Szintén figyelemre méltóan rövidek és robusztusak az ujjpercei, amelyekkel hatékonyan tud a gumók után ásni a kemény földben is.
A dzseládát nem fenyegeti közvetlenül a kipusztulás veszélye, vadonbeli populációja itt mintegy ötszázezer egyedet számlál. Elsősorban az emberi népesség növekedése általi élőhelypusztulás veszélyezteti, de korábban vadásztak is rájuk, elsősorban a kifejlett hímekre, akik a szőrgallérjukkal keresett trófeának számítottak. Ma már védelem alatt állnak, így fennmaradásuk eredeti élőhelyükön is biztosítottnak látszik. Mindemellett állatkertekben nagyon ritka faj. Nem tudom Magyarországon található e valamelyik állatkertben
.
A magashegyi réteken 4000m körüli szinten élnek az óriás lobéliák(Lobelia rhyncopetalum) a vidék legkülönlegesebb növényei. Az őrszemként magasodó pompás növény lassan fejlődik, életének harmincas éveiben hozza létre egyetlen hatalmas madármegporzású fürt virágzatát, mindössze egyszer virágzik életében, majd elpusztul. A 3000méter körüli zónában az uralkodó faj az Erica arborea és társfaja egy magashegyi boróka a Juniperus procera. A park minden szögletében megtalálhatók embermagasságú bokraik. Az Erica arborea gyakran fává fejlődik. Helyi endemikus különlegesség még a termetes óriás orbáncfű/ Hypericum revolutum/.
Mérhetetlem kincs, hogy itt szabadon átléphető a határ a civilizáció és a természet között. Mintha elszakadna egy a „modern világgal” összekötő zsineg. Az ember szabadon lebeg a természetben. Kiszűrhető a modern világ zaja, a belső hangok és rezgések sokkal erősebben érzékelhetők. Egy séta a sziklák, rétek és erdők varázslatos világában – a vizuális élményen kívül – elképesztő belső harmoniát eredményez