A párnás jelleg alaki alkalmazkodás a kedvezőtlen szélsőséges magashegységi, a tundra, vagy a sivatagi klímához. Formai jellemzője a talaj felett sűrűn egy-egy foltba tömörülő elágazó, zárt felszínű félgömb alakú habitus.
Rendszerint sarjakkal szaporodó csportképző fajok/ polikormonok/, melyek közül sok képes tömött, kompakt párnák létrehozására. Ezek a telepek idővel egészen nagyra nőhetnek és közepük jelentősen a felszín felé emelkedhet. A párnában vizet raktároznak, ennek hőkiegyenlítő szerepe sem lebescülendő, és felszínüket borító szőrzet miatt károsodáe nélkül képesek az élőhelyeiken átlagosnál erősebb fényviszonyokat is elviselni. Valószinű elsősorban a sajátos fényviszonyoknak tulajdonítható a relative nagyméretű viráguk és a kertkedvelők számára oly fontos virággazdagság. Mivel belsejükben, egész évben közel azonos klíma uralkodik, nagy a jelentőségük a helyi állatvilág élő- és telelőhelyeként.
- Saxifraga aizoides – kőtörőfű „párna” a tundrán
Hátrányuk, hogy egyes károsítok, paraziták, betegségek könnyen terjednek bennük. Szokatlanul esős, párás időben rothadásra érzékenyek. Ez kultúrában is gondot jelent, de természetben sem ritka nagy méretű telepek, teleprészek egyidejű elhalása.
Ugyanakkor az intenzív sarjképzés, a vegetatív szaporodási képesség dominanciája miatt a telepek életkora magas. A növényvilág matuzsálemei között szép számmal találunk ide tartozó fajokat.
- Párnanövény mozaik az izlandi tundráról
Párnanövényeket ezért soha nem szabad meglocsolni még nyáron sem, ha fülledt, párás az idő. Hosszabb szárazság után, ha már nagyon indokolt öntözhetünk a csoport környékén.