Bizonyos növénycsoportok hajtástengelyei és termései számos hosszában futó kiemelkedést/ bordákat/ és közöttük árokszerű mélyedéseket/ barázdákat/ viselnek.Például a zsurlók szára erősen bordázott, ezt közelről szemlélve világosan érzékelhetjük.
A fotoszintetizáló zsurlóknál a zöld szárakban, a bordák szilárdító szövete alatt és a közöttük levő barázdák/ valleculae / klorenchima sejtjeiben történik a fotoszintézis. Ebben a régióban fotoszintatizáló alapszövet található. A zsurlók apró pikkelyszerű levelei alig fotoszintetizálnak, gyakran heterotrófok. A kiemelkedő bordák a szállítónyalábokkal szemben fejlődnek és szilárdító alapszövetet/ többnyire sarkos kollenchimát/ tartalmaznak.
.Az Apiaceae család/ Ernyősök/ tagjai között is gyakoriak a bordázott szárú fajok. A bordázat esetenként igen finom, sűrű lehet. .Ilyenkor rovátkás szárról beszélünk! A szárban az epidermisz alatti külső kéregrész a néhány sejtsoros hipodermisz a bordázott szárakban sajátosan tagolódik: a barázdákban kloroplasztiszokat tartalmazó asszimiláló alapszövetet találunk, a kiemelkedő bordákban pedig szilárdító sejtrétegek helyezkednek el. A bordázott szárakban a hipodermisz szövete tehát nem összefüggő körgyűrű, hanem váltakozva szilárdító és asszimiláló szövetkötegekből áll.
Az Apiaceae növénycsoport ikerkaszat résztermései is gyakran barázdáltak. Különösen a külső, rendszerint domború oldalukon. Az erősebben kiemelkedő főbordák között gyakran találunk kisebb mellékbordákat is. A termések alakja, bordáik és mellékbordáik száma, a rajtuk található függelékek alakja a néha nehezen határozható csoportnál fontos azonosító bélyegek. A bordákban itt is megtaláljuk a szállító nyalábokat a barázdákban többnyire illóolajtartó járatok helyezkednek el.