Általában közép-, vagy felsőállású együregű magházban, többnyire egyetlen termőlevélből fejlődő rendszerint egymagvú valódi húsos termés. A külső termésfala (exokarpium) bőrnemű, a középső (mezokarpium) változó mértékben húsos, a belső (endokarpium) az un csonthéj elfásodott, csontkemény. A csontos burok belsejében található a mag. A mag és az endokarpium egysége a csontár vagy kőmag (putamen).
Szikkadó csonthéjas termésnél a csonthéjas termés exo- és mezokarpiuma a terméséréssel elszárad és felhasadozik – Pl.: mandula( Prunus amygdalus) Álcsonthéjas termés az alsó állású termőtájból kialakuló, vacokba süllyedt csonthéjas termés. – Pl.: som( Cornus) vagy az ezüstfa( Elæagnus). Egyes értelmezések szerint álcsonthéjas termés a diótermés is – Pl.: Juglans, Carya, Pterocarya stb.
Ilyen termése van számos hazai gyümölcsfánknak/szilva, meggy, barack, mandula/ és még sok más termesztett növényünknek is. Az erdei cserjék között csonthéjas termésű a kökény.
Az általános típustól eltérő csonthéjas termése van a kókuszdiónak, melynek középső része nem húsos, hanem rostos. Ez teszi alkalmassá a vízen való terjedésre. A trópusokon őshonos pálmák körében is gyakoriak a csonthéjas termések, melyeknek a húsos termésfalát/ pl datolyapálma/ fogyasztják, vagy olajos magját dolgozzák fel/ pl olajpálma/.