A szállítószövetek a növényben egységes, összefüggő rendszert alkotnak. Alapegységeik: a szállítónyalábok a gyökér-, és a hajtáscsúcsok prokambium merisztémáiból fejlődnek.
A kétszikűekben a gyökerek egyszerű fa-, és háncsnyalábjai a gyökérnyak átmeneti zónájában kapcsolódnak össze. A szár összetett nyalábjainak száma itt a gyökér nyalábok számához képest lehet változatlan, vagy kétszeres, mert a gyökér egyszerű nyalábjai az egyesülés előtt részben, vagy teljesen feleződnek majd a fél nyalábok fuzionálnak és így alkotnak a szárban haladó összetett nyalábokat, melyek hengerfelület mentén szabályosan kört alkotva rendeződnek a felülettől tk azonos távolságban. A nyalábok száma a szárban később emelkedhet, a másodlagos vastagodás során/ pl Helianthus típusú vastagodás/. Ezt a szabályos körkörös nyalábelrendeződést mutató sztéle szerkezetet nevezzük eusztélének, melyben általában kollaterális nyílt nyalábokat találunk.
Kétszikű szárak keresztmetszetben - Eusztéle
A kétszikűknél az un eusztélében az edénynyalábok a gyökér, szár, levél szervekben tehát szoros összeköttetésben vannak egymással. A szárnak és a levélnek részben közös összetett nyalábjai vannak. Azt a nyalábot, amely közvetlenül egy levéllel van összeköttetésben levélnyomnyalábnak nevezzük. Ez a szár és a levél közös nyalábja, a levél főere. Emellett kétségtelenül vannak a szárnak saját nyalábjai is. A levél főere közvetlenül, elágazás nélkül, vagy villásan elágazva csatlakozik a szárcsomóban egy szárban függőlegesen futó nyalábhoz vagy a szomszédos két nyalábhoz.
A szárból a nóduszokban lépnek ki oldalirányban a levélbe a levél főerét alkotó un levél nyomnyalábok, amelyek különböző – gyakran növénycsoportra jellemző – további elágazásaikkal létrehozzák a levéllemez erezetét. A növény életében lényegében a szár és a levelek közös származásúak, a hajtásnak mint egésznek alakul ki és működik egy szállítórendszer hálózata.