A rovaremésztő növények (planta carnivora) rovarfogásra és szerves vegyületek emésztésére módosult leveleik segítségével egészítik ki a környezetükből különböző ökológiai okok miatt nehezen felvehető nitrogénvegyületek szegényes kínálatát. A leveleik egy része, vagy teljes levélzetük változatos felépítésű csapdákká és fehérjebontó szervekké módosul, a hiányzó nitrogént ezek a növények az állati/ főleg rovar eredetű/ fehérjék lebontásával és hasznosításával pótolják.
A rovarfogó/rovaremésztő növényekhez a virágos növények mintegy 600 faja tartozik, 7 növénycsalád és 15 nemzetség képviselői. Élőhelyük igen változatos: megtalálhatók a savanyú kémhatású, hidegvízű tőzeglápokban (például a harmatfűvek, egyes hízókák), vagy egyéb mocsarakban és és vizes élőhelyeken(rencék). Előfordulnak Ázsia dzsungeleiben (kancsóka fajok), Amerika melegebb és mérsékelt égövi területein (Darlingtonia, Sarracenia fajok, Vénusz légycsapó), Ausztráliában (törpe harmatfüvek) sőt Dél-Amerika magasan fekvő, párás, hűvös hegyei között is (Heliamphora fajok). A rovarfogó növények módosult leveleikkel mint speciális csapdákkal állati szervezeteket/ rovarokat/ csalnak magukhoz, különböző technikákkal foglyul ejtik őket, majd emésztő mirigyeik váladékával lebontják és hasznosítják nitrogén vegyületeiket a kitinvázat kivéve.
A rovaremésztő (húsevő, rovarfogó) növények igen változatos formákat mutatnak. Rovarfogó csapdájukat figyelembe véve megkülönböztetünk aktív és passzív növényeket. Aktívak azok, melyek csapdája ingerlésre lép működésbe (Vénusz légycsapó -Dionaea muscipula, Drosera-harmatfüvek, Aldrovanda vesiculosa, stb.), passzívak pedig azok, melyek nem végeznek aktív mozgást a zsákmány elejtése során (Nepenthes-kancsóka, Sarracenia -kürtvirág), stb.). Az emésztési folyamat egységes hasonlóan a bontott anyagok felszívásához
A legelsõ rovarfogó növény, amellyel a természettudomány foglalkozott, a Vénusz légycsapója – botanikai nevén Dionaea muscipula – volt. A főér mentén félbehajtott levelei lapos kagylóhoz hasonlítanak A levél szélén hosszú, merev nyúlványok, ún. pillák sorakoznak. A rovarokat a szétnyílt levélfelek színes belső belső felülete vonzza. Mindkét levélfélen 3-4 hosszú érzõserte van. A rovar mocorgásával ezeket ingerli, és a növény az ingerületre rendkívül gyorsan 0.3-0.5sec alatt reagál: összecsukja a szétálló lemezeket, amelyek szélén levõ pillák – mint az összekulcsolt kéz ujjai – elzárják a kivezető utat, a gyanútlan látogatót ezzel foglyul ejtve.
Dionaea emésztõ mirigypikkelyek és egy érzõserte
Az ingerre a levél bőrszövetben található többsejtű gomba alakú mirigypikkelyekben fehérjebontó, proteolitikus váladék termelõdik. Az emésztõnedvet termelõ nyeles mirigypikkelyekek a csapdalevelek felsõ részén vannak; innen csurog rá a megfogott áldozatra a proteolitikus emésztõanyag Az emésztés a levél belsejében akár hetekig is tarthat. Egy csapó kb. 3-4 összezáródásra képes, ezután elpusztul, és helyébe újak nőnek.
Az európai Aldrovanda levelei hasonlóan ejtik csapdába az apró vízi rovarokat, bár jóval lassabban záródnak ingerület hatására. A honi vizeinkben nagyon ritka rencére emlékeztető gyökértelen növény az iszapban áttelel, tavasszal különös léghólyagjai segítségével emelkedik a felszínre. A Magyarországon csak a Somogy megyei Baláta-tóban található lebegő hínárnövény örvös állású levélkéi ugyanúgy ejtik rabul áldozataikat, mint a Vénusz légycsapója. Mint kicsiny, nyitott kagylók, olyanok a kis csapdák, amelyeknek a belsõ oldalán érzõserték és emésztõmirigyek vannak. Amikor a vízben úszó apró vízibolha stb. megérinti az érzõsertét, akkor a levél összezár, az áldozat nem menekülhet, és a csapdában a mirigyek megkezdik az emésztõnedv termelését
A harmatfű / Drosera/ fajok, és a hízókák/ Pinguicula/levelei más módon fogják áldozataikat. A levél epidermiszben számos hosszabb rövidebb nyélen ülõ, kis gömbben végződő mirigy/tentákulum/ fejlődik, amelyek rendkívül ragadós anyagot választanak ki. A növény levelei fényben csillogók, és a váladék gyakran csalogató illatanyagokat is tartalmaz. Mindez megtéveszti a rovart, s amikor szomját oltani, vagy vélt nektárt szívogatni érkezik a ragadós anyag többé nem engedi el.
Drosera és tentekulumai
Az apró rovar a ragadós csapdában vergődve folyamatosan ingerli a tentákulumokat. A levelekben egy jól működő ingerületvezető rendszeren tova terjedő ingervezetés következtében a Droseránál a szomszédos tentákulumok is lassan az áldozathoz hajolnak a Pinguiculák mirigyei pedig fokozzák a váladéktermelést. Az állatot néhány óra alatt sűrű ragacsos burok veszi körül, amelyben megfullad. A mirigyszőrök által termelt nedvek kezdetben egyaránt tartalmaznak illatanyagokat, ragadós – rovart marasztaló váladékot és emésztőenzimeket. Az összetett váladékban a rovar megfogása után pár órával feldúsulnak az emésztő enzimek. A Drosera levél tehát az ingert érzékelve szabályozza a váladék kémiai összetételét! Ha egy levél egyszerre két rovart fog el, a mirigyszőrök megosztják a munkát.
A hízókáknál az egész levél felületét finoman borítják a mirigy és érzékelő-szőrök. Az érzékelő szőrök, és a ragacsos váladékot termelő csapda szőrök mellett kizárólag emésztőnedv termelésre módosult mirigyeket is találunk, amelyek a rovar pusztulása után kezdik a kevésbé ragacsos emésztő váladék termelést. A préda vergődésével kiváltott mechanikai inger a plazmodezmák rendszerén jut el a több sejtű váladéktermelő mirigypikkelyekhez. A hízókáknál így kétféle: a rovarfogó és a bontó anyagokat külön termelő mirigyek találhatók.A különös növények levelei a zsákmányolás után a szélükön bepöndörödnek, az áldozat fölé borulnak. Ha a táplálék felszívódott, a levél újból kicsavarodik, és készen áll az újabb rovarfogásra. A legtöbb levél két-három rovart fog, mielőtt elpusztulna
Az epifiton kancsókák/Nepenthes/, a talajszinten élő kürtvirágok/Sarracenia/, vagy a vizinövény rencék/Utricularia/ rovarfogásra módosult leveleinek működése passzív, nem végeznek aktív mozgásokat a zsákmány elejtése során. A rencén szívó-, a kancsókán és a kürtvirágon csúszócsapda biztosítja a rovarok elfogását. Találóan nevezik őket kelepcéslevelű növényeknek
A kancsóka rovarfogó levele egy hosszúkás levéllemezbõl, majd kacsszerû, a fákon a kapaszkodást szolgáló részből és ennek folytatásaként a fedeles kancsó alakú módosulásból áll. Nyílását felül csúszós perem övezi, amely többnyire élénkpiros, feltűnő színű. A nyílás felett ferdén álló fedél van. Elterjedt, téves nézet, hogy a fedél lecsapódik, ha rovar jut a kancsóba. A fedél csupán a csapadékot vezeti el, megakadályozva az emésztõnedv felhígulását. A csúszós peremről a kancsóba behulló rovarokat a kancsó alján a belső falban található mirigyek termelte emésztőnedv már készen várja, melybe rendszerint néhány órán belül belefulladnak. Az elbontott, a növény táplálkozására felhasználható vegyületeket is a mirigyek szívják fel. A kancsóba beleesett rovar inger hatására az emésztõnedv termelés felgyorsul..
A kancsókához hasonlóan fogják a rovarokat a kürtvirágok/Sarraceniák/ is. A Sarracenia talán az egyik legszebb, és legszínesebb rovarfogó növény. Eredetileg az USA délkeleti részéből származik, de ma már sok más helyen is előfordul terráriumokban is könnyen tartható. Levélnyelük tömlõszerű, és a felsõ peremrésze kiszélesedik. Egyes fajok levelének vége különös sisakként borul a csapda nyílása fölé, hogy az esõvizet elvezesse. A csuklya egyes részei sokszor áttetszők (ablakosak), hogy a rovarok szívesebben bemenjenek. A rovarok csalogatására a felsõ perem körül nektárt választ ki a növény, és itt a legélénkebb a színezõdés is. A rovarokat az élénk színek és a nektár a csapda nyílásához csalogatják. Nektárt keresve bejutnak a kürt vagy kehely alakú tömlõ belsõ oldalán a csúszós övig és belehullanak a csapdába. A tömlõ aljáról már nem juthatnak ki, mert annak belsejében befelé álló, hosszú szõrszálak megakadályozzák a kijárathoz való visszatérést. A tömlõ alsó részében összegyûlt emésztõnedvben – enzimet és savat választ ki a növény – elpusztulnak a rovarok. A tömlõ belsõ sejtjei felszívják a felhasználható tápanyagokat. A Sarraceniák hazájukban olyan tömegesen fogják a rovarokat, hogy tömlõikbõl a madarak rendszeresen kiszedegetik õket. A tömlõben összegyûlt sok elpusztult rovar sokszor bûzös rothadással bomlásnak indul.
A Darlingtonia nemzettségbe mindössze egyetlen fajt soroltak. Ismertebb magyar neve kobraliliom. California hegyes vidékein forráslápokban él, veszélyeztetett élőhelyeken. A Sarraceniákhoz hasonlóan kanyargós csőszerű ravaszul módosult levélcsapdáiba csalja apró rovar áldozatait, a kijutást a lefele álló szőrök, és a síma felület lehetetlenné teszi. A rovar a cső alján összegyűlt folyadékban megfullad.
A rencékáltalánosan elterjedt, vízekben élő rovarfogó növények Több mint 200 fajuk ismert. Előfordulási helyeik rendkívül változatosak: egyesek állóvizekben lebegnek, de ismerünk broméliák tőlevél rózsájában lévő vízben, mikrotársulásokat alkotó rencefajokat is. A legtöbb rence faj nagyszámú hólyagcsapdát növeszt, melyek mindössze néhány mm átmérőjűek, a víz alatt lebegnek, ezért nehezen figyelhetőek meg. A finoman osztott leveleik között a fajtól függően 1-4 mm nagyságú rovarfogó hólyagcsapdák fejlõdnek ki.. A csapda bejáratánál néhány serteszőr van amelyek csalogató váladékot termelnek. Ha az ide érkező vizi állatka megérinti a sertéket, vagy a csapda kis csapóajtaját, az hirtelen befelé nyílik az áldozat a beáramló vízzel együtt besodródik, de kijönni már nem tud, mert az ajtó kifelé nem nyílik A csapda mirigyszőrei eltávolítják a víz jó részét a belső térből, majd hidrolitikus fehérjebontó enzimeket és savakat választanak ki, emellett a lebontott hasznosítható vegyületeket is felszívják. Az idő függvényében funkciójuk szabályozott módon változik.
A rovaremésztő növények természetes élőhelyeiken különösen a szerves nitrogénvegyületeik felépítéséhez nélkülözhetetlen nitrogénben szenvednek hiányt. A megszokott növényi táplálkozási mód mellett ilyen mostoha körülmények között alakultak ki a rovarok fogására és megemésztésére alkalmas levél módosulások, mert az állatok testében sok nitrogén tartalmú makromolekula található, melyek kémiai egységei lebontással hasznosíthatók a növény saját anyagcseréjében.
–