A rovarfogó növények módosult leveleikkel mint speciális csapdákkal állati szervezeteket/ rovarokat/ csalnak magukhoz, különböző technikákkal foglyul ejtik őket, majd emésztő mirigyeik váladékával lebontják és hasznosítják azok nitrogén vegyületeit az emészthetetlen kitinvázat kivéve. Ezek a módosult levelek amellett, hogy csekély mértékben fotoszintézist végeznek rendelkeznek rovarcsalogató és rovarcsapda berendezésekkel és epidermiszükben külső/exogén/ kiválasztást végző egyetlen sejtből, vagy több sejtből álló mirigyeket, mirigypikkelyeket találunk, melyek emésztő nedveket termelnek és lebontják a zsákmány szerves anyagait.
.A Vénusz légycsapója – botanikai nevén Dionaea muscipulafőér mentén félbehajtott levelei lapos kagylóhoz hasonlítanak A levél szélén hosszú, merev nyúlványok, ún. pillák sorakoznak. A rovarokat a szétnyílt levélfelek színes belső belső felülete vonzza. Mindkét levélfélen 3-4 érzõserte van.
A rovar mocorgásával ezeket ingerli, és a levél az ingerületre rendkívül gyorsan 0.3-0.5sec alatt reagál: összecsukja a szétálló lemezeket, amelyek szélén levõ pillák – mint az összekulcsolt kéz ujjai – elzárják a kivezető utat, a gyanútlan látogatót ezzel foglyul ejtve. Az ingerre a levél bőrszövetben található többsejtű gomba alakú mirigypikkelyekben fehérjebontó, proteolitikus váladék termelõdik. Az emésztõnedvet termelõ nyeles mirigypikkelyekek a csapdalevelek felsõ pilláihoz közeli részén vannak; innen csurog rá a megfogott áldozatra az emésztőnedv. Az emésztés az összezárt levél belsejében akár egy hétig is tarthat. Egy levél kb. 3-4 összezáródásra képes, ezután elpusztul, és helyébe újak nőnek.
A harmatfű / Drosera/ fajok, és a hízókák/ Pinguicula/levelei más módon fogják áldozataikat. A levél epidermiszben számos nyélen ülõ, kis gömbben végződő mirigy/tentákulum/ fejlődik, amelyek rendkívül ragadós anyagot választanak ki. A növény levelei fényben csillogók, és a váladék gyakran rovar csalogató illóanyagokat is tartalmaz.
Mindez megtéveszti a rovart, s amikor szomját oltani, vagy vélt nektárt szívogatni érkezik a ragadós anyag többé nem engedi el. Az apró rovar a ragadós csapdában vergődve folyamatosan ingerli a tentakulumokat. A levelekben egy jól működő ingerületvezető rendszeren tova terjedő ingervezetés következtében a Droseránál a szomszédos tentákulumok is lassan az áldozathoz hajolnak a Pinguiculák mirigyei pedig fokozzák a váladéktermelést. Az állatot néhány óra alatt sűrű ragacsos burok veszi körül, amelyben megfullad. A mirigyszőrök által termelt nedvek kezdetben egyaránt tartalmaznak csalogató illatanyagokat, ragadós rovart marasztaló váladékot és emésztőenzimeket. Az összetett váladékban a rovar megfogása után pár órával feldúsulnak az emésztő enzimek. A Drosera levél az ingert érzékeli és szabályozni képes a váladék kémiai összetételét! Ha egy levél egyszerre két rovart fog el, a mirigyszőrök megosztják a munkát.
A hízókáknál kétféle: a rovarfogó és bontó anyagokat külön termelő mirigyek találhatók. A különös növények levelei a zsákmányolás után a szélükön bepöndörödnek, az áldozat fölé borulnak. Ha a táplálék felszívódott, a levél újból kicsavarodik, és készen áll az újabb rovarfogásra. A legtöbb levél két-három rovart fog, mielőtt elpusztulna
Az epifiton kancsókák/Nepenthes/, a talajszinten élő kürtvirágok/Sarracenia/, vagy a vizinövény rencék/Utricularia/ rovarfogásra módosult leveleinek működése passzív, nem végeznek aktív mozgásokat a zsákmány elejtése során. A rencén szívó-, a kancsókán és a kürtvirágon csúszócsapda biztosítja a rovarok elfogását.
A kancsóka rovarfogó levele egy hosszúkás levéllemezbõl, majd kacsszerû, a fákon a kapaszkodást szolgáló részből és ennek folytatásaként a fedeles kancsó alakú módosulásból áll. Nyílását felül csúszós perem övezi, amely többnyire élénkpiros, csalogató színű. A nyílás felett ferdén álló fedél van. Elterjedt, téves nézet, hogy a fedél lecsapódik, ha rovar jut a kancsóba. A fedél csupán a csapadékot vezeti el, megakadályozva az emésztõnedv felhígulását. A csúszós peremről a kancsóba belehulló rovarokat a kancsó alján a belső falban található mirigyek termelte emésztőnedv már készen várja, melybe rendszerint néhány órán belül belefulladnak. Az elbontott, a növény táplálkozására felhasználható vegyületeket is a mirigyek szívják fel. A kancsóba beleesett rovar inger hatására az emésztõnedv termelés felgyorsul.
A kancsókához hasonlóan fogják a rovarokat a kürtvirágok/Sarraceniák/ is. Levélnyelük tömlõszerű, és a felsõ peremrésze kiszélesedik. Egyes fajok levelének vége különös sisakként borul a csapda nyílása fölé, hogy az esõvizet elvezesse. A rovarok csalogatására a felsõ perem körül nektárt választ ki a növény, és itt a legélénkebb a színezõdés is. A rovarokat az élénk színek és a nektár a csapda nyílásához csalogatják. Nektárt keresve bejutnak a kürt vagy kehely alakú tömlõ belsõ oldalán a csúszós övig és belehullanak a csapdába. A tömlõ aljáról már nem juthatnak ki, mert annak belsejében befelé álló, hosszú szõrszálak megakadályozzák a kijárathoz való visszatérést. A tömlõ alsó részében összegyûlt emésztõnedvben – enzimet és savat választ ki a növény – elpusztulnak a rovarok. A tömlõ belsõ sejtjei felszívják a felhasználható tápanyagokat. A Sarraceniák hazájukban olyan tömegesen fogják a rovarokat, hogy tömlõikbõl a madarak rendszeresen kiszedegetik õket. A tömlõben összegyûlt sok elpusztult rovar sokszor bûzös rothadással bomlásnak indul.
A rencékáltalánosan elterjedt, vizekben élő rovarfogó növények Több mint 200 fajuk ismert. A legtöbb növény nagyszámú hólyagcsapdát növeszt, melyek mindössze néhány mm átmérőjűek, a víz alatt lebegnek, ezért nehezen figyelhetőek meg. A finoman osztott leveleik között a fajtól függően 1-4 mm nagyságú rovarfogó hólyagcsapdák fejlõdnek ki.. A csapda bejáratánál néhány serteszőr van amelyek csalogató váladékot termelnek. Ha az ide érkező vizi állatka megérinti a sertéket, vagy a csapda kis csapóajtaját, az hirtelen befelé nyílik az áldozat a beáramló vízzel együtt besodródik, de kijönni már nem tud, mert az ajtó kifelé nem nyílik A csapda mirigyszőrei eltávolítják a víz jó részét a belső térből, majd hidrolitikus enzimeket és savakat választanak ki, és a lebontott hasznosítható vegyületeket is felszívják. Az idő függvényében funkciójuk szabályozott módon változik.
A rovaremésztő növények természetes élőhelyeiken különösen a szerves nitrogénvegyületeik felépítéséhez nélkülözhetetlen nitrogénben szenvednek hiányt. A megszokott növényi táplálkozási mód mellett ilyen mostoha körülmények között alakultak ki a rovarok fogására és megemésztésére alkalmas levél módosulások, mert az állatok testében sok nitrogén tartalmú makromolekula található, melyek kémiai egységei lebontással hasznosíthatók a növény saját anyagcseréjében.
Thank you a bunch for sharing this with all of us
you actually realize what you’re talking approximately!
Bookmarked. Please also discuss with my web site =). We could
have a link alternate arrangement between us
I couldn’t refrain from commenting. Well written!