A fellevelek

A hajtás tengelyén/száron/ általában a lomblevelek szintje felett fejlődnek a virágok. A virággal vagy virágzattal együtt megjelenő, általában közvetlenül a virágok alatt eredő és a virágokhoz tartozó módosult, változatos megjelenésű és különböző funkciójú levelek a fellevelek/ hipszofillum-hypsophyllum/ . Néha nehezen felismerhető apró pikkelyek, de lehetnek feltűnő, nagyobb, akár lomblevél méretű és alakú fellevél típusok is. A fellevelek  a lomblevelekez hasonlóan tartalmazhatnak klorofillt, lehetnek zöldek, de gyakran színesek is / Bougainvillea, Euphorbia pulcherrima, Melampyrum-csormolya/.

A közismert mikulásvirág színes fellevelekkel

A fellevél elsődleges feladata nem a fotoszintézis, hanem sokkal inkább a fejlődő virágok  védelme, a megporzás segítése feltűnő színekkel, vagy illatanyagok kiválasztásával. Ritkábban szerepe lehet a termések terjesztésében is/ pl Tilia-hárs/. Gyakran a rendszertani  besorolás  fontos kritériuma: száma, alakja egy adott taxonra jellemző bélyeg /például az ernyősöknél, az imoláknál vagy a pázsitfüveknél/. Helyzetük, alakjuk és funkciójuk alapján a változatos és formagazdag fellevél csoportot  különböző típusokba soroljuk:

1.- Az előlevelek/ profillum/ a lomblevelek zónája felett a virágkocsányon megjelenő  a virághoz vagy a  virágzathoz tartozó a lomblevelektől eltérő méretű, alakú, színű és szerkezetű levelek. Rendszerint kissé távolabb jelennek meg a virágoktól, mint a többi fellevél – átmenetet képeznek a lomblevelek és a valódi fellevelek között. Legtöbbször zöld színű levélképlet, amely egyszíkűeknél rendszerint egymagában, míg kétszikűeknél párosával fordul elő. Szorosabb értelemben a virágok, vagy a  virágzati ágak első levelei, melyek után rögtön a viráglevelek (Viola, Pulsatilla) vagy még előbb különböző fellevelek következnek.A kocsányon megjelenő levélképlet  néha elvirágzás után is megmarad. Feltűnően gyarapodik és a termést lepelszerűen körülveszi/állepel – pl Atriplex/.

Módosult előlevél pár Atriplex/ laboda/ makktermésen

2. – A lomblevéltől morfológiájában és szerkezetében nem vagy alig különböző, de a virágzathoz tartozó fellevél elnevezése murváskodó levél. Fő funkciója nem annyira a fotoszintézis – bár a zöld murváskodólevelek fotoszintetizálhatnak -, hanem inkább a virágzat védelme, vagy a megporzás elősegítése. A közeli rokon fajok meghatározásában is gyakran jól használható bélyeg.

Bougainvillea – apró virágok a színes murvalevelek között

3. – A murvalevél –bractea  a virágot, virágzatot támasztó fellevél, amely hónaljából közvetlenül a növényi szaporító szerv ered. A lomblevelektől gyakran eltérő színű, alakú, és szöveti szerkezetű módosult levél. A murvalevelek virágzatok esetében gyakran többedmagukkal fordulnak elő. Virágfejlődés kezdetén védik a bimbót, később a virágokat beporzó rovarokat csalogatják. Ez a funkciójuk különösen akkor fontos, amikor a virágok apró, alig feltűnő méretűek.

Heliconia rostrata-rákolló virág

A Bougainvillea/ murvafürt/ cserjét a hasonló nevű portugál tengerész admirális fedezte fel Brazíliában. A felfedezések  után került át  Európába, ahol ma a mediterrán vidékeken mindenütt a természetes növénytakaró része, emellett számos változatban kultivált és kedvelt dísznövény. Csavarodott liánszárú bokros  kúszó cserje szúrós képletekkel. Fő  díszei a tömegesen virító színes  murvalevelek. A tölcséres  apró fehér virágok általában kettős bogban/hármasával egy csoportban/ állnak  a  színes fellevelek körében. Az Euphorbia pulcherrima közismert néven a mikulásvirág nálunk cserepes dísznövény, hazájában a Mediterrán vidéken termetes bokor.  Élénkpiros  murvalevelei teszik feltűnővé, díszessé. A murvalevél ritkábban a termés elterjesztését is segíti/ Pl hárs-Tilia/.

A rákolló virágok helikoniák /-Heliconoa rostrata -/ méteres hosszúságot is meghaladó, élénkpiros, csüngő virágzatának csónak alakú sárga csúcsú és piros lemezű felleveleiben és a virágzatban rengeteg nektár és víz gyűlik össze. A virágokra jellemző a csónak alakú murvalevél, amely- fajtól függően- a színskála majd minden színét felöleli.

 4. – A kutyatejfélél/ Euphorbiaceae / és az ernyősök/ Apiaceae családjában az egyszerű, vagy összetett ernyővirágzat  szétágazásánál gyakran találunk egy fellevelekből álló örvöt. Ezek örvös elrendezésük miatt elkülönített speciális murvalevelek Az ernyőket az eredési helyükön gyakran fellevelek, ún. gallérlevelek/ bractea/ övezik, míg az összetett ernyő virágzatnál a másodrendű elágazások tövében az ernyőcskék hasonló fellevelei a gallérkalevelek/ bracteola/. Ezek előfordulása, esetleges hiánya, alakja fontos bélyeg az ernyősvirágú fajok meghatározásában. A látványos hatást tovább fokozhatja a fellevél örv megnagyobbodása, elszíneződése. A kutyatejféléknél a fellevél örv tagjai gyakran feltűnőek színesek. Ugyancsak dekoratívak az ernyősökhöz tartozó Astrantia/ völgycsillag / esetében is. Ám a többi ernyősvirágzatú fajnál általában zöldek és kisebbek.  Szöveti szerkezetük alig tér el a lomblevelektől. Gyakran a bimbós virágzatra ráborulva a virágzás elején  védik  a virágokat.

 5. – A fészekpikkely a fészekvirágzatok változatosan kiszélesedő, vagy kúpos virágzati tengelyének alsó felületét borító  fellevél. Alakja, formája, színe különböző lehet, de fajra jellemzően állandó. Ismerünk zöld , barna, színes-sziromszerű, rojtozott, száraz-pikkelyes, mirigyes vagy szúrós képletekkel teli fészekpikkelyeket. A fészekpikkely fellevelek összessége a  fészekörv/involucrum/, melyben a fészekpikkely levelek elrendeződése, alakja és függelékeinek típusa fontos bélyeg az Asteraceae/ fészekvirágzatú/ fajok pontos identifikációjában.

6. – A buroklevelek az egész virágzatot védő, nagy levéllé vagy levelekké fejlődött fellevelek(hagymafélék, pálmák, kontyvirágok).

Spatha és spadix

Speciális buroklevél  az un spatha.. A kontyvirágfélék család /Araceae /  fajainál  különösen gyakori ez a torzsavirágzatot övező, vagy magába záró  egyetlen nagy  fellevél. Alapvető funkciója a megporzást biztosító rovarok csalogatása, a virágok védelme és a hőszigetelés. A gyakran élénk színű, vagy hófehér buroklevél egy módosult magányos fellevél, amely hüvelyszerűen öleli körül az egész virágzatot. A virág fejlődése során ez csökevényesedhet és el is tűnhet.

Kukorica termős torzsavirágzat és a csuhéban szemtermések

 A kukoricánál/ Zea mays/  az  elszáradó buroklevelekkel/ csuhé/  körbe fedett markáns torzsavirágzatban csak női virágok fejlődnek a levelek hónaljában. A bibeszálak a csuhé burok felső részén lógnak ki/ kukoricabajusz/. Ez a torzsavirágzat tehát egy vastag virágzati tengelyből és csak termős virágokból áll, amelyet több buroklevélből álló rész zár körbe.

7. – A pelyva/ gluma/ és a toklász/ palea/ elsősorban a pázsitfű félékre/ Poaceae/ jellemző fellevelek.  A toklász a  redukált takarótájú virágokat védi. A fűfélék összetett virágzatában minden egyes virágot két  módosult levél vagy toklász /palea/ vesz körül. Helyzetük szerint az egyik az alsó vagy külsõ toklász/palea inferior/, a másik a felsõ vagy belsõ toklász /palea superior/. A szálkás kalászú gabonaféléknél a külsõ toklász hosszabb vagy rövidebb szálkában /arista/ végzõdik.  A belső toklász inkább a virágtakaró lepellevél módosulása, a  külső toklász egyértelműen fellevél. A kettesével-hármasával virágzati alapegységekbe un kalászkákba/ füzérkékbe/ tömörült virágzat alapegységek tövét általában további, kagylóhéjszerű fellevélképlet, a hártyás vagy pergamenszerű pelyva (gluma) borítja. Ennek következtében a néha magányos, többnyire azonban néhány virágból álló füzérkék alján egy, kettő, vagy néha négy további speciális virágzati fellevél: pelyvalevél (gluma) található. A gabonafélék szemtermése  lehet csupasz /búza, rozs/, vagy pelyvás szemtermés /árpa, zab, rizs köles/. A pelyvás szemtermésnél a virágpelyva fellevelek szorosabban, vagy lazábban ránõttek a szemtermésre..

8. – A  kupacs/ cupula / a bükkfafélék családjában/ Fagaceae / a makkterméseket kehely szerűen részben, vagy teljesen körülvevő kemény, elfásodott  képlet. Sokáig fellevelekből származtatták, ma már általánosan elfogadott, hogy a tölgyeknél és a bükkfáknál a csökevényes fellevél maradványokból és a bogas termős virágzat tengelyének felső részéből fejlődik ki. A többi esetben pl a szelidgesztenyénél, mogyoróknál szorosan egymás mellé rendezett, összenőtt elfásodott fellevelekből áll. Gyakran  zárt burkot képez, esetenként csésze alakú, illetve levélszerű örvként veszi körbe a termést (pl. mogyoró).  Sajátos fajra jellemző bélyeg. Felülete lehet sima, tövises-tüskés (pl. szelídgesztenye) és bibircses-pikkelyes (pl. tölgy).

A hosszú, merev elágazó tüskés kupacs tüskézettsége, a tüskék hosszúsága és elágazásai szintén fontos fajtára jellemző bélyegek. A ritkásan tüskés kupacsú szelíd gesztenye fajták kevésbé ellenállók a gesztenye ormányos bogarakkal szemben.

 9. – Egyfajta ősi fellevél-módosulásnak tekinthetők a nyitvatermők toboz virágzatában az ivarlevelek között elhelyezkedő fedőpikkelyek is.