Sok kétszikű növény szárában a nyílt nyalábok kambium-zónájában az állandósult állapotban levő, teljesen még nem specializált, általában izodiametrikus bélszövet parenchima sejtek visszanyerik osztódóképességüket . A nyalábkambiumok szintjében ezek a bélsugár sejtek a felülettel párhuzamos falakkal újra osztódni kezdenek. Kialakul egy bélsugarakat áthidaló kezdetben egysoros, majd csakhamar néhány sejtrétegű másodlagos merisztéma sáv a nyalábok között: ez a nyalábközti szaknyelven interfaszcikuláris kambium .
Az újra osztódó szövetsáv részt vesz egy a nyalábkambium részekkel körré záródó, később a térben palástfelületet alkotó folyamatosan osztódó szövetzóna a kambiumgyűrű/ térben kambiumpalást/ kialakításában, amely a továbbiakban a szárak oldalirányú gyarapítását/ másodlagos vastagodás/ biztosítja.. A kambiumgyűrű tehát nem egyszerre képződik .A nyalábokban található un faszcikuláris kambium rész időben előbb keletkezik, a nyalábközti/interfaszcikuláris/ zóna pedig később, másodlagosan.
Az interfaszcikuláris kambium sejtek kisebbek, kevésbé megnyúltak, mint a nyalábkambium fuziform iniciálisai. Később az interfaszcikuláris zónában is megjelennek a hosszú fuziform sejtelemek, amelyek valószínű oldalirányból, a kambiumzónából benövekedve, /intruzió/ keverednek az interfaszcikuláris rétegbe.
A kambiumgyűrű működése lehet homogén, dipleurikus azaz kifelé összefüggő háncsrészt, befelé összefüggő farészt hoz létre. A másodlagos vastagodás eme gyakori formáját Ricinus típusnak nevezzük.
Ekkor a kialakult heterogén eredetű kambiumgyűrű minden része egységesen működik: a szárban és gyakran számos fásszárban másodlagosan összefüggő fa- és háncs rész keletkezik a ketttő érintkezési zónájában a kambiumgyűrűvel.. A primér fa és háncsrészek azonban néhány évig még jól felismerhetők. A primer nyalábok farésze pl a bélszövetbe nyúló un bélkoronában.
A kambiumgyűrű lehet változó, heterogén működésű is: a nyalábrészben változatlanul újabb szállítóelemeket produkál. Kifelé háncsot, befelé fát, míg a gyűrű interfaszcikuláris része csak parenchimát hoz létre mindkét irányban. 
A bélsugarak által elválasztott egyre nagyobb összetett nyalábok farészében gyakran felismerhető az évgyűrűs szerkezet is. Szabályos pászták alakulnak ki a nyalábok farészében évek alatt.. Az un Aristolochia típusu vastagodás főként a liánok szárában látható
:A Helianthus tipus/ un napraforgó típus/ esetében az interfaszcikuláris részben kisebb másodlagos nyílt nyalábok jönnek létre, míg az eredeti primer nyalábok is elkülönülten tovább gyarapodnak. A szár keresztmetszetén a nagyobb primer nyalábok között megjelennek a kisebb interfaszcikuláris kambium által létre hozott szekunder nyalábok. Végül összefüggő szállító szövetrendszer itt sem alakul ki.
