A csészelevelek a megporzás és megtermékenyítés után általában elszáradnak és leválnak a virágról, de ismerünk fajokat , melyeknél korán, már a virágzás kezdetén, a bimbó fakadásakor lehullnak(pl. több faj a mákfélék családjából).
A korán lehulló, „hullatag” csészéjű kifejlett, termékenyülésre érett virágok takarótája már csak a sziromleveleket tartalmazza. Ebben az állapotban „csalóka módon” egynemű a virágtakaró.
Maradó csészéről akkor beszélünk, ha a csészelevelek az elvirágzás után is tovább élnek, és különböző módon részt vesznek a termés kialakításában, fejlődésében.
A termés teljes éréséig változatlan alakban tovább növekedő, a terméstől független állapotban maradó rendszerint zöld csészelevelek gyakran intenzíven fotoszintetizálnak, anyagokat és energiát szolgáltatva a termés éréséhez( pl paradicsom és több burgonyaféle faj bogyótermése).
Máskor szorosan kapcsolódnak a terméshez, együtt fejlődnek tovább és különböző álterméseket hoznak létre( pl csalmatok, lampion termés, ananász terméságazat, szamóca áltermés).
A kedvelt kerti dísznövény a Salvia splendens( paprikavirág) látványos, piros színű képletei valójában csészelevelek, melyek még a termés kialakulása után is pirosan díszlenek, mintha a növény még mindig virágozna, pedig a nyár elején már rendszerint elvirágzik.
Az ajakos virágúaknál( Lamiaceae) a kehely szerűen összenőtt csészelevelek a termések fejlődése alatt gyakran elfásodnak és bölcsőként az apró résztermések( négyes makkocskák) védelmét biztosítják.
Számos fészekvirágzatú fajnál( Asteraceae) a csészelevelekből a kaszattermések elterjesztését biztosító „korona”( pl máriatövis-Sylibum), vagy repítő készülék( pappus) fejlődik létrehozva a bóbitás kaszatterméseket( pitypang, saláta).
A csészelevél egyedfejlődése alapján lehet:
- korán lehulló (pl.: mák, vérehulló fecskefű
- virágzás után elhervadó (pl.: tök)
- virágzás után maradó (pl.: alma, paradicsom, csipkebogyó)
- virágzás után továbbfejődő (pl.: földieper)
- virágzás után módosulhat repítőkészülékké (pl.: saláta, pitypang kaszattermése)