Sajátos, egymástól eltérő levélér elrendeződéseket/ texturákat/ és ezekhez tartozó jól elkülönülő kisebb területeket/ intersticiumokat/ tartalmazó levéllemez. Ezekben a típusokban a fonákon kiemelkedő néhány erős levélérrel markánsan határolt területek az un areolált levéllemez régiók. Általában a levéllemez szállítónyaláb hálózatától, a levélre jellemző erezettől eltérő ezekben a régiókban a levélerek lefutása. 
Gyakran másféle itt a mezofillum sejtek típusa és a levél zöid fotoszintetizáló alapszövetének /klorenchima/ szerkezete is. Általában az elkülönülő lemezrészekben a szivacsos parenchima erősebben fejlett, számos intercelluláris teret és emiatt több levegőt tartalmaz. Innen a gyakori eltérő fénytörés a levéllemez többi részétől, és ennek köszönheti a nevét is ez az érdekes, ritka levéllemez típus..
.A hálózatos erezetű areolált leveleknél általában az elkülönült területeket határoló erek a főérrel párhuzamosak és a fonákon erősen kiemelkednek/ pl Lauraceae/.Ide sorolható a valószínű legismertebb areolált levél a kokacserje/ Erythroxylon coca/ levele.
Kokacserje levél kokaint tartalmazó „hirhedt” drog – fontos azonosító bélyege a levelek fonákán a főérrel párhuzamosan futó a lemez síkjából kiemelkedő két borda/ szklerenchimaléc/. 
A főérből kifutó oldalerek ezen az areolált részen merőlegesen állnak többé-kevésbé párhuzamosan futnak és csak ezt a részt elhagyva ágaznak szét. A levéllemez többi részén az erek elrendeződése a kétszikűekre jellemzően szétágazó, hálózatos.
A sugaras erezetű leveleknél rendszerint a levéllemez peremén körben található ilyen szövet öv, amely idővel a lemez többi részéhez viszonyítva merőlegesen felhajlik/pl Victoria amazonica/.
Ebben a peremrészben a szállító nyalábok villásan elágaznak, a belső részekre oly jellemző erős haránt irányú összekötő levélér elemek hiányoznak.
Az areolált rész fogalom eredetileg a hártyás rovarszárnyak/ pl szitakötők-Odonata/ érhálózatának, érközi tereinek jellemzésére szolgált!