Az állatmegporzású virágok,- melyek leggyakrabban rovarmegporzásúak- a sikeres megporzás érdekében különböző csalogatórendszerekkel, mechanizmusokkal és ragadós a repülő rovarok szőrzetére könnyen rátapadó virágporral rendelkeznek. Így az állatok kezdetben csak véletlenszerű viráglátogatásaiból az idők során sajátos kölcsönösen kedvező szoros kapcsolat alakult ki meghatározott virágok és az őket látogató rovarok között..
A zárvatermő virágok legősibb rovarcsalogató anyaga minden bizonnyal maga a táplálék. A fehérjéket, lipideket/pl a karotin típusú sárga sporopollenin/, cukorszerű vegyületeket és vitaminokat gazdagon tartalmazó táplálékként is jól hasznosuló pollen ideális erre a célra.
Pollenvirágok esetében a sokporzójú primer, esetleg szekunder poliandriát mutató virágokban a pollen és a portokok egy része a viráglátogató rovaroknak táplálékul szolgál/ héricsek,mák, pipacs Paeonia/.
Ezeket a virágokat főleg a rövid, ősi, egyszerű szájszervű rovarok látogatják táplálkozás céljából. A rágó szájszerveikkel a bogarak, hártyás szárnyúak, hangyák stb a virágban a portokokat rágcsálva táplálkoznak, és a porzótömegben mocorogva a ragacsos pollen a testükre tapad, míg a másik virágról hozott pollennel beporozzák a termőt. A pollenvirágot látogató rovarok a megporzáshoz speciális alkalmazkodást nem mutatnak, a virágokban sem találunk a beporzás érdekében módosult nektáriumokat, vagy egyéb csalogató berendezéseket. A sok porzó, különösen a portokjaik, egy része, egyszerűen a rovarok táplálására szolgáló takarmányszövet.
Az elfogyasztott rovartáplálék pollen a megporzás szempontjából elvész, margóra kerül. A sikeres megporzás ebben a típusban ezért nagyszámú pollen termelését igényli, hiszen a pollenprodukció egy része testépítő anyag lesz. A pollenszemeknek a magkezdeményekhez viszonyított aránya a virágban így nem meglepő, hogy a szélmegporzású fajokhoz hasonlóan igen magas. Ezért sokan a pollenvirágokat beporzás szempontjából egy átmeneti csoportnak tekintik a valódi szélbeporzású és a valódi rovarbeporzású virágok között.
Turbánliliom – illatepidermisz
A ma élő rovarporozta virágok túlnyomó része nektárvirág., amelyben a virág szerkezete a megporzást végző rovarok testalkatához messzemenően alkalmazkodik.
A virágok megtalálását a virágtakaró és a fellevelek élénk színe segíti. A virágban erős speciális illatu rovarcsalogató kiválasztó rendszerek jelennek meg. Lehetnek szekréciós bőrszövet régiók/ illatepidermisz/, speciális mirigyek/ florális nektáriumok/, vagy kiválasztásra módosult porzók/ sztaminodiumok/.
Hunyor – florális nektáriumok
Ha ezek a tulajdonságok hiányoznak pl a kis apró virágoknál akkor ezek virágzatba tömörülésével pótolja a hiányt a növény.
.A kölcsönös alkalmazkodás változatos formái szerint sokféle érdekes megporzási lehetőséget, módot ismerünk, melyeket a virágszerkezet, vagy a növényeket látogató rovarok szerint csoportosítanak.
Ágyugolyófa virág – sztaminodiumok
.