Szövettan – emergenciák

Emergencia—meghatározott növénycsoportokban található felületi képlet, melynek kialakításában nemcsak a bőrszövetrendszer sejtjei vesznek részt..

Az epidermisz felületén megjelenő emergencia függelékek tehát részben az epidermisz sejtekből, epidermisz sejtcsoportokból, másrészt pedig az epidermisz alatti kéregrész külső szövetéből: a hipodermiszből fejlődnek/pl csalánszőr, kapaszkodó szőrök, tüskék, rovarfogó növények tentakulumai/. Néha még a szállító nyalábok is részt vehetnek az emergenciák felépítésében.

 Szőrképleteknél az emergencia egy kiemelkedő  szövetpárna amelybe pl a komló kapaszkodó, un kalapács szőre vagy a csalánszőr kiválasztó sejtje  beágyazódik. Ezek a szőrök tehát trichoma –emergencia kombinációk. Az emergencia szövetpárna része a hipodermisz kinövése a szőrsejt pedig epidermális képződmény. Gyakran előfordul, hogy az egyetlen epidermisz sejtből fejlődő trichomák és az emergenciák együtt, vegyesen  jelennek meg a felületen.

Néhány  rovaremésztő növény rovarfogó levelein fejlődő tentákulumok váladékot termelő általában  többsejtű mirigy-emergenciák. Lehetnek nyeles bunkós végű-, és nyeletlen mirigyszemölcsök, amelyek többféle szekrétumot: ragadós nedvet, illatanyagokat és emésztő váladékot is termelnek. A váladék a szőrök csúcsán úgy csillog, mint egy  harmatcsepp. Ezek a cseppek vonzzák a rovarokat illatukkal, csillogásukkal  és csapdába ejtik őket mivel ragacsosak. Amikor az apró rovar hozzáragad egy ilyen szőrhöz, szabadulni igyekszik, vergődik és egyre több szőrszálat ingerel mozgásával. A ingerületet a tentakulumok alapi szövetrészeiben levő sejtek gazdag szimplaszt plazmodezma kapcsolataiban a sejtről-sejtre húzódó határmembránok/plazmalemma/ vezetik A levél érzékeli az impulzusokat, és  lassan a rovar felé hajlik, levélcsapdába zárja a vergődő parányt.- Az érintés hatására az inger felé irányuló helyzetváltoztató mozgást, görbülést különben  pozitív tigmotropizmusnak nevezzük.- A menekülni vágyó rovar végül is beleragad a cseppbe és ezután lassan feloldódik a levél közepén levő nyeletlen mirigyekben termelt, elsősorban fehérjéket bontó emésztőnedvben és csak a kitinváza marad vissza. Az emésztéssel lebontott nitrogénvegyületeket  ezután a növény saját anyagcseréjében hasznosítja.

A felületi védelmet szolgáló kemény, hegyes és szúrós  tüskék/acanthus v. aculeus/, vagy a tüskéhez hasonló a csúcsi részen legörbült horgok /számos termésnél/ is az emergenciák csoportjába tartoznak. A tüske egyes növények /pl. rózsa/ bõrszöveti és alapszöveti sejtjeibõl képzõdõ, könnyen leválasztható, szúrós hegyû felületi képzõdmény. A tüske  tehát egy félbõrszöveti képzõdmény /például a rózsának tüskéje van, annak ellenére, hogy szárát általában tövisesnek nevezik!/. A tüske könnyen lepattintható a bőrszövetről, míg a tövis a növény testének mélyebb rétegében ered, nehezebben távolítható el.. A tövisekkel ellentétben a tüskékbe általában nem fut be szállítónyaláb, sejtjeik plazmodezmákon keresztül jutnak táplálékhoz. A tüskék sejtjeiben koncentrikus körökben rakódik be a lignin és egy idő múlva a vastag fásodott fal eltömi a tápanyagáramlás útját, a sejtek elhalnak. Az alapi részükön általában egy leválasztó szövet alakul ki, amely elzárja a tüske letörésekor visszamaradó sebhelyet. Szerepük a védelem és a termések elterjesztése.