Törpehajtás/ brachyblast/
A törpehajtás nagyon rövid szártagokból szerveződő korlátolt növekedésű hajtásrész, mely a rajta kialakuló levelek kifejlődése után tovább már nem növekszik, és többnyire lehullik a rajta fejlődő levelekkel együtt.
A nyitvatermőkre jellemző képződmény, zárt növekedésű módosult és redukált hajtás tenyészőcsúcs. Kezdetben a rövid tengely alján néhány/ 3-8 / hártyás pikkelylevél fejlődik, melyek a fiatal törpehajtást teljesen befedik, később a növekedő tűlevelek áttörik ezt a burkot és messzire kinyúlnak belőle. A levelek kifejlődése után a csökevényes tengely már tovább nem növekszik.
A tűlevelű fenyőknél a törpehajtásokon fejlődő levelek száma fontos rendszertani bélyeg. Ennek alapján ismerünk kéttűs fenyőket/ ide tartozik a honi flóra két fenyő faja: az erdei fenyő/ Pinus sylvestris/ és a fekete fenyő/ Pinus nigra/, háromtűs fenyőket/ sok É-amerikai fenyő/, és öttűs fenyőket/ pl cirbolyafenyő, cukorfenyő stb/.
Ezeknél a Pinus fajoknál a törpehajtáson fejlődő levelek együttes keresztmetszete az alapi részen általában kör alakú. Más tűlevelű nyitvatermőknél előfordul, hogy a levelek tömött csomókban sokadmagukkal/ soktűs fenyők/ fejlődnek a törpehajtásokon/ pl vörösfenyők, cédrusok/.
Érdekes, hogy a fenyő csíranövényeken a sok szinkron fejlődő szíklevél megjelenése után az első un primer levelek egyesével fejlődnek a főtengelyen. A második évtől jelennek meg az elhaló primer tűlevelek hónaljában az első törpehajtások, amelyeken a továbbiakban a tűlevelek fejlődnek.
A lombhullató páfrányfenyő/ Ginkgo biloba/ legyező alakú lemezes levelei is törpehajtásokon fejlődnek. Az ősszel szép sárgára színeződő leveleik az alapjukon kialakuló leválasztó szövet/ abszciziós szövet/ következtében a törpehajtástól elválva hullanak le.
Az elmondottak alapján lényegében a zárvatermők szaporító szerve: a virág is egy rövid szártagú, korlátolt növekedésű, szaporodásra módosult leveleket hordozó törpe hajtás.