A hajtáseredetű léggyökerek egyik típusa. Általában a talaj feletti szervekből – elsősorban a hajtástengelyből/szárból, rizómából/ – fejlődő pozitív geotropizmust mutató, a levegőben lógó és lefelé növekedő gyökerek. A szártól szövettanilag egyszerű sugaras nyalábszerkezete az un léggyökérburok és endogén keletkezésmódja különbözteti meg. A klasszikus gyökerektől a gyökérszőrök teljes hiányában különbözik, egyébként szöveti szerkezete egy klasszikus egyszikű gyökérre hasonlít..
A valódi léggyökér főként a trópusi fák koronaszintjében lakó (epifita) növények döntően passzív vízfelvételét és anyagfelvételét biztosítja. A levegőben lógó gyökérfonalakat speciális többsejtsoros módosut rizodernisz /velamen radicum/ borítja, ennek segitségével képes a gyökér vizet megkötni a légköri párából és tápanyagokat abszorbeálni a lecsapódó vízcseppekből( a légnemű vízpára nem tartalmaz ionokat, tápanyag-vegyületeket, de az alácspegő víz igen!).
Az abroncsszerű különleges vastag bőrszövet tágas sejtjei elhaltak, szorosan illeszkedő hatszög alakúak a gyökér hossztengellyel párhuzamosan megnyúltak. A sejtréteget belülről már zömmel élő sejtekből álló exodermisz határolja, ahol a szabályozott víz és anyagfelvétel történik. A velamen radicum sejtek falában számos gödörkét és a hossztengelyre merőlegesen futó lécszerű falvastagodást találunk.
Ez a szerkezet a növény számára biztosítja a levegő páratartalmának felvételét, a víz elraktározását és az alatta levő szövetekhez való eljuttatását, vezetését. (Ugyanúgy mint a nálunk élő tőzegmohafajok hordóabroncs szerűen megvastagodott falú vízraktározó sejtjei-ampullái.)
A lelógó, szálas gyökerek színe gyakran zöld, mivel az átlátszó „velamen radicum” és az egysejtsoros exodermisz alatti kéregsejtek kloroplasztiszokat tartalmaznak és fotoszintetizálnak. Ugyanakkor ez a gyökérhüvely védi is az alatta levő fotoszintetizáló gyökérszöveteket. Száraz évszakban a gyökeret övező külső szövetréteg kiszárad, s világos színű hártyás burokként borítja a gyökereket megvédve azokat a kiszáradástól.
Az epifita orchideáknak tehát kétféle gyökerük van: rövid, vaskos, a kéregrepedésekben megtapadó korhadékba gyökerező rögzítő gyökerek és. a légpárából, a lecsepegő harmatból történő víz-, és anyagfelvételt szolgáló, zöld színű, fotoszintézisre is képes valódi léggyökerek.
Az orchideák túlnyomó többsége gyökérkapcsolt, mikorrhizás növény. A velamen radicum üres sejtjei és tágas belső tere egyúttal jó telephely a szimbionta partner számára is.
Napjainkban az üvegházakban nevelt, nemesített orchideákat, ezek hibridjeit gyakran vékony lécekből létrásan kiképzett felfüggesztett kosarakban tartják biztosítva a feltételeket a vízellátásban nélkülözhetetlen valódi léggyökerek működéséhez. A múlt századi orchidealáz idején rengeteg orchidea pusztult el a hozzá nem értés: az élettani ismeretek és a kellő kertészeti tapasztalatok hiánya miatt.