Alaktan/ gyökér / – valódi léggyökér

A hajtáseredetű léggyökerek egyik típusa. Általában a talaj feletti szervekből – elsősorban a hajtástengelyből/szárból, rizómából/ – fejlődő pozitív geotropizmust mutató, a levegőben lógó és lefelé növekedő gyökerek. A szártól  szövettanilag egyszerű sugaras nyalábszerkezete az un léggyökérburok és endogén keletkezésmódja különbözteti meg. A klasszikus gyökerektől a gyökérszőrök teljes hiányában különbözik, egyébként szöveti szerkezete egy klasszikus egyszikű gyökérre hasonlít..

A valódi léggyökér  főként a trópusi fák  koronaszintjében lakó (epifita) növények döntően passzív vízfelvételét és anyagfelvételét biztosítja. A levegőben lógó gyökérfonalakat speciális  többsejtsoros módosut rizodernisz /velamen radicum/ borítja, ennek segitségével képes a gyökér vizet megkötni a légköri párából és tápanyagokat abszorbeálni a lecsapódó  vízcseppekből( a légnemű vízpára nem tartalmaz ionokat, tápanyag-vegyületeket, de az alácspegő víz igen!).

Az abroncsszerű különleges vastag bőrszövet  tágas sejtjei elhaltak, szorosan illeszkedő hatszög alakúak a gyökér hossztengellyel párhuzamosan megnyúltak. A sejtréteget belülről már zömmel élő sejtekből álló exodermisz határolja, ahol a szabályozott víz és anyagfelvétel történik.  A velamen radicum sejtek falában számos gödörkét  és a hossztengelyre merőlegesen futó lécszerű falvastagodást találunk.

Ez a szerkezet a növény számára biztosítja a levegő páratartalmának felvételét, a víz elraktározását és az alatta levő szövetekhez való eljuttatását, vezetését. (Ugyanúgy mint a nálunk élő tőzegmohafajok hordóabroncs szerűen megvastagodott falú vízraktározó sejtjei-ampullái.)

A lelógó, szálas gyökerek színe gyakran zöld, mivel az átlátszó „velamen radicum” és az egysejtsoros exodermisz alatti kéregsejtek kloroplasztiszokat tartalmaznak és fotoszintetizálnak. Ugyanakkor  ez a gyökérhüvely védi is az alatta levő fotoszintetizáló  gyökérszöveteket. Száraz évszakban a gyökeret övező külső szövetréteg kiszárad, s világos színű hártyás burokként  borítja a gyökereket megvédve azokat a kiszáradástól.

Az epifita orchideáknak tehát kétféle gyökerük van: rövid, vaskos, a kéregrepedésekben megtapadó korhadékba gyökerező rögzítő   gyökerek és. a légpárából, a lecsepegő harmatból történő víz-, és anyagfelvételt szolgáló, zöld színű, fotoszintézisre is képes  valódi léggyökerek.

Az orchideák túlnyomó többsége gyökérkapcsolt, mikorrhizás növény. A velamen radicum üres sejtjei és  tágas belső tere egyúttal jó telephely a szimbionta partner számára is.

Napjainkban az üvegházakban nevelt, nemesített orchideákat, ezek hibridjeit gyakran vékony lécekből létrásan kiképzett felfüggesztett kosarakban tartják biztosítva a feltételeket a vízellátásban nélkülözhetetlen valódi léggyökerek működéséhez. A múlt századi orchidealáz idején rengeteg orchidea pusztult el a hozzá nem értés: az  élettani ismeretek és  a kellő kertészeti tapasztalatok hiánya miatt.

A bejegyzés kategóriája: Botanikai szemléltető
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük