Az areolák – magyarul rügyszemölcsök – a kaktuszok fontos és jellemző morfológiai képződményei. Különös, erősen módosult, egyszerűsödött hajtáskezdemények , melyek növekedése hamar megakad, tehát korlátozott növekedésű módosult törpehajtásoknak tekinthetők. A mai felfogás szerint a kladódiumon megjelenő levélhónalji oldal- rügyekből fejlődnek ki és a legtöbb kaktuszon kis világos, vagy barnás szemölcsként jelennek meg a módosult zöld hajtáson, a kladódiumon. Az areola felülete gyakran a szőrök kusza tömegétől gyapjas. Ezeket ne tévesszük össze a szőrszerű tövisképződményekkel!
Rajtuk erednek a tövisek(a csupasz változatokat kivéve), a változatos formájú fedőszőrök és néhány kaktuszcsoportban a horgas fejű szúrós serteszőrök a glochidák. Mindegyik képződmény fontos szerepet játszik a védekezésben illetve a vízháztartásban.
A tövisek tehát nem közvetlenül a kladódiumból fejlődnek, és így károsodásuk nem érinti a hosszúhajtásban( kladódium) található fotoszintetizáló alapszövetet, a szövetpárnából pedig egyszerűen lehetséges a zavartalan regeneráció, az elpusztult tövis pótlása. Az areolákon különböző formájú és funkciójú tövisek fejlődnek egyszerre. Egy areola általában kevés, a növény tengelyére merőleges állású tövist (ún. centrális tövis) fejleszt, emellett számos rövidebb, sokszor a kladódiumra hajló oldalirányú szúrós képletet, ún. radiális tövist képez, melyeket peremtöviseknek neveznek.
- Marginális areolákon fejlődő virágok
Az areolákból fejlődnek emellett a modulszerűen egymásra épülő oldalhajtások és a virágok is. Az areola legtöbbször egyetlen rügyet tartalmaz, így általában csak egyetlen új hajtás vagy virág fejlődik rajta. Egyes fajokon areolaszőrzet található, ez nem levélkezdemény, hanem a fiatal aerola epidermisz sejtjeiből fejlődő szőrképlet.
Az areolák alapján a kaktuszok minden más Ó-, és Újvilági pozsgás növénycsoporttól egyértelműen elkülöníthetők. A pozsgás Euphorbia fajok – melyek egyébként a laikus szemlélődő számára igen hasonlóak a valódi kaktuszokhoz – nem rendelkeznek areolákkal!