A pillangósvirágúak (Fabaceae) család Faboideae csoportjának növényeire jellemző virágtípus. A változatos vegetatív szerveződésű, formákban és fajokban gazdag taxon virágai zigomorfok és jellegzetes pillangós szerkezetűek.
Az öt szirom közül a felső széles, rendszerint felálló – ez a vitorla (vexillium) -, a két különálló oldalsó előrenyúlik – ezek az evezők (ala) -, a két alsó pedig, amely sokszor a csúcsán kutikulárisan többé-kevésbé összenőtt a porzókat és a termőt magába záró csónakot (carina) képezi. A carina magában foglalja a porzókat és a termőtájat. A pillangós párta lehet forrt is – pl.: Trifolium fajoknál.
A porzók száma ebben a csoportban 10, amelyek állhatnak szabadon( Sophora/, vagy teljesen összenőhetnek egyetlen falkába( Ononis, Amorpha). A leggyakoribb eset amikor 9 porzószál forr össze csővé és csupán a legfelső áll magányosan, szabadon elkülönülve.A különböző formájú szirmokat csészelevelek övezik. Az öt csészelevél gyakran részben, vagy teljesen összenő, un forrt csészét alkot. A virág a rovarmegporzáshoz messze menően alkalmazkodott.A virágzat általában tömött, vagy laza fürt,ritkábban fejecske/Trifolium Anthyllis/
A virágban egyetlen termőlevél található( monokarp termőtáj). A termés egyetlen termőlevélből áll és felsőállású magházban fejlődik. Az összenövésnél és a háti oldalon a főér mentén a csúcstól az alap felé nyíló hüvelytermés. A felnyílás során gyakran spirálisan csavarodnak a száradó, szétváló termésfal részek, parittya szerűen kilökve a magokat a termésből.
A hüvelytermések rendkívül változatosak. A tipikus mellett találunk szép számmal kivételeket. Maradhat zárt/ Amorpha/, cikkelyes, görbült, csigavonalban csavarodott.