Élő protoplasztot tartalmazó vastagodott falú szilárdító sejtek. A szklerenchimától abban különböznek, hogy élő sejtek és másodlagosan vastagodott sejtfaluk nem tartalmaz lignint, a fő szilárdító anyag az S rétegben a kötegekbe rendezett cellulóz.
A kollenchima sejtek általában a szerv perifériáján helyezkednek el, közvetlenül az epidermisz alatt a hipodermisz rétegben. A hajtástengelyen összefüggő hengerpalástot képezhetnek, ami lehetővé teszi a rugalmas merevítést. Szögletes szárakban (pl Lamiaceae, Cucurbitaceae, Apiaceae) azonban a sarkokban alkotnak kötegeket és közöttük általában asszimiláló alapszövetet( klorenchima) találunk. Gyökerekben elvétve fordul elő.
A kollenchima a fiatal, nem fásodott növekedő részek szilárdítását biztosítja. Ugyanakkor a cellulóz miatt elasztikus, terhelés után visszanyeri eredeti méretét, alakját és jól ellenáll a szakítóerőknek.
A kollenchimát a falvastagodás típusa alapján több csoportba sorolhatjuk. A leggyakoribb sarkos, vagy anguláris kollenchima esetében az érintkező sejtekben a sarkok vastagodnak intenzíven. A sejtek belső tere ilyenkor körvonalakkal övezett, holott alaphelyzetben egy növénysejt a térben síklapokkal határolt poliéder. 
A lemezes kollenchima sejtjeinek felület felé eső külső falai vastagodnak.
Érdekes hogy a kollenchima nagyon ritkán található az egyszikűekben. Ennél a csoportnál a szilárdítást szinte mindig az elhalt sejtekből álló vastag falú szklerenchima biztosítja.