Hipanthium a a virágtengely felső részének, vagyis a vacoknak serleg szerű kiöblösödése, gyakran vacokkehelynek is nevezik. A virágtengely kiszélesedő részébe – amely lehet tágasan nyitott, vagy más esetben megnyúlt, csőszerű – különböző mértékben besüllyed a magház és gyakran a többi virágrész is. Ha a termő csak kissé mélyed be és a kehely közepén foglal helyet akkor középállású magházról beszélünk, magát a virágot tekintve pedig perigün virágról (flos perigynus) van szó.
Amennyiben a vacok félig vagy teljesen körbenövi a termőtájat a magház alsó állású lesz ( pl a gránátalmaféléknél, a ligetszépe féléknél).
Alaposabb vizsgálatokkal megállapítható, hogy a hipanthium létrehozásában – különösen akkor, ha a magház alsó állású – gyakran a virágtakaró levelek és a porzószálak összenőtt alapi szövetei is részt vesznek.
A termés fejlődése során előfordulhat, hogy a változatos alakulású hipanthium lehull, elpusztul. Számos esetben később a termés része lesz. Ebben az esetben áltermésről beszélünk.
Néhány növénycsoportban nagyon gyakori/ pl rózsafélék, Rhamnaceae, Onagraceae, Santalaceae /.