Az egyenletes sejtfalvastagodás érdekes esete, amikor csupán az egyik – általában a kifelé néző – oldalon marad meg a primer sejtfal míg a többi egyenletesen vastagszik. Mindig egyetlen egymással szorosan összetapadó sejtréteg. A kocka, vagy alacsony hasáb alakú sejtek a radiális oldalsó és az alsó alapi falban az erős lignin és para anyagok berakódása miatt mutatnak a mikroszkópban feltűnő U- alakú rajzolatot. A berakódott lignin szilárdít, a para anyagok pedig erősen gátolják az anyagáramlást a sejteken keresztül. A jellegzetes vastagodás típust a növények különböző szerveiben megtalálhatjuk.
Az egyszikűek gyökereiben a kéreg/cortex/ belső határát alkotó tercier endodermisz talán a legjobban ismert példa. A sejtekből épült öv egy hengerpalástként fogja közre az egyszerű szállító nyalábokat tartalmazó központi hengert/stele/. A metszeten látszó markáns gyűrűt helyenként vékony falu un áteresztősejtek szakítják meg, melyek mindig az egyszerű fanyalábok irányában állnak. 
A gyökérben befelé/radiálisan/ mozgó víztranszport ezekre a helyekre összpontosul emiatt a vízmozgás itt felgyorsul. A bejutott vízmennyiség ugyan megnövelné a belső rész térfogatát, de az endodermisz merev abroncsa ezt nem engedi és a parásodott sejtfalak a víz visszaáramlását is megakadályozzák. A víz tehát a legkisebb ellenállás irányába a fanyalábok szállító sejtjeibe, csöveibe zúdul. Az endodermisz komolyan „rásegít” a gyökéren keresztül befelé irányuló víz-, és iontranszportra/ Crafts-Broyer elmélet/.
Sok páfránynál a levelek fonákán csoportosan fejlődő nyeles spóratartók/sporangiumok/ egysejt rétegű határfala félkörívben U alakban vastagodott falú sejtekből áll.
Ez a rész a taraj, annulus, amely a sporangium külső oldalán vékony sejtrétegbe megy át/stomium sejtek/. Érés folyamán a sporangium fal sejtjei vizet veszítenek, kiszáradnak. Az annulus zsugorodik, összehúzódik és felrepeszti a folytatásában levő vékonyfalú réteget a spórákat katapult szerűen messze szórva.
Mikroszkópban feltűnően látványosak az érett paprika mag külső maghéjának/testa/ un „bélfodor sejtjei”. A mag keresztmetszeti képén az elkeskenyedő széleken látjuk ezeket a sejteket, amelyek a középső rész felé egyre kisebbek lesznek A maghéj sejtjei tehát kiszáradáskor a mag derekán szakadnak fel. Itt bújik elő a magból a csíra gyökere és hajtáskezdeménye.