A lehullott levelek helye meglátszik a száron némelyik növényen jól, másokon kevésbé. Ezt a hegesedést nevezik levélripacsnak. A levélforradás( cicatrix), a fás növények ágain az a beforradt hely, ahonnan a levél levált. A forradás határozott alakú, egészen vagy részben paraszövettel fedett és benne a levélnyomnyalábok jól látszanak.
A levélripacs rajzolata egyértelműen jellemző az adott növényre. Ennek alapján számos fásszárú növényt lomb hiányában a téli időben is biztonsággal megkülönböztethetünk.
A lehullott rügypikkelyeknek vékonyan gyűrűző nyoma is gyakran meglátszik a száron. Ha az ág csúcsától visszafelé megyünk, ezekből a gyűrűalakú nyomokból megállapíthatjuk, hogy hol kezdődik az idei (azaz egy éves) hajtás, hol a tavalyi (két éves) stb.
A lombhullás( abszcizió ) előtt a levél alapi részén hormonális hatásokra( abszcizinsav ) kialakul egy leválasztó szövet, amely elzárja a szöveti kapcsolatokat az áttelelő részekkel. Lombhulláskor általában először a levéllemez válik le a levélnyélről, majd később az utóbbi pereg le a levélalap hegjeit hagyva maga után emlékül.
A levél öregedése közben a levélnyél alapjánál fejlődött leválasztó szövet biztosítja, hogy a levél úgy válik le, hogy nem hagy a növény bőrszövetében nyílt szakadást, durva sérüléseket, sebeket. Néhány fajnál a levélhullatás nem őszi jelenség. A tölgynél és néha a bükknél például nem ősszel alakul ki ez a leválasztó szövet. Ezért tavasszal hullatják levelüket ezek a fák, amikor megindul a leválasztó szövet fejlődése. Sok cserjénél is kitelelnek a levelek, de ettől még azok nem válnak örökzölddé.
Ősszel a levélhullás előtt először lebomlik a klorofill a kloroplasztiszokban. A levélsejtek öregedő, szerkezetében, funkciójában degradálódó zöld szintestjeiben maradt karotin és xantofil sárgává, barnává változtatja a lombozat színét. A kezdeti sárgulást a különféle fajtákban, változatokban más és más, másodlagos színezőanyagok módosítják. Például a vörös elszíneződést igen gyakran a hidegebbre fordult idő hatására felhalmozódó antocián vegyület okozza. Az örökzöld lomb- és tűlevelűek szintén elhullatják lombjukat, csakhogy kevésbé látványosan. Leveleik élettartama ugyanis több év, ennyi idő alatt cserélődnek ki.