A kettősbog( dichasium ) gyakori szerveződési forma a növényvilágban. Találkozhatunk vele a hajtástengely elágazásait tanulmányozva néhány csoportnál és gyakrabban a virágzatok esetében.
A főtengely növényekre oly jellemző folyamatos, nyílt csúcsi növekedése ennél a típusnál hamar megakad, mert a tengely magányos virágban, később termésben záródik.
Az újabb egyenértékű elágazások az előző virág alatt, oldalt erednek, természetesen kifelé oldalirányban növekednek és idővel túlnövik a főágat( álvilla – álvillás szerveződés). Ha az oldalsó tengelyek párosával keresztben átellenesen fejlődnek, kettős bognak (dichasium), ha magánosan, egyes bognak (monochasium) nevezzük.
Habszegfű – összetett kettős bog
Az előbbiekből következik hogy a bogas virágzatban a legidősebb virág középen található, a többi centrifugális sorrendben fejlődik.
Fekete bodza összetett bog virágzat
Az összetett kettős bog egységek modul szerű egymásra épüléséből, összekapcsolódásából egész hajtásrendszer vagy bonyolult virágzat szerveződhet.
A csúcsi( apkális ) dominancia, csak az adott modul egységen belül érvényesül(álvilla) és az oldalirányú növekedés miatt a bogasan szerveződő rész egyre jobban terebélyesedik.
Főbb alakjai a bogernyő (pleiochasium ) , amelyben a főtengely csúcsvirága alatt több egyforma hosszú ág áll egy örvben; az ecset (anthela), amelyben a csúcsvirág alatti ágak különböző hosszúságúak és spirális helyzetűek; a csomó (fasciculus), amelyben a csavaros helyzetű ágak egyenlő hosszúak; az álernyő vagy összetett kettős bog, amelyben a csúcsvirág alatt több keresztben átellenesen álló kettős bog fejlődik(polychasium ).