A petaloidia más virágrészek átalakulása szirmokká. Ennek következtében fokozatos átmenet alakul ki a szomszédos virágtájak között, megjelennek a virágban mindkét rész jellemzőit egyszerre hordozó köztes formák.
Leggyakoribb esete a porzók levélszerű alakulása a virágtakarótáj és a porzótáj között. Az ősibb zárvatermőknél több fajnál rendszeresen megfigyelhető pl a levélszerű porzó(un petaloid porzó) fokozatos átmeneti alakokkal. A porzószálak ilyenkor lemezesen kiszélesednek, a meddő portokok a levélszerű képletek felső szélén helyezkednek el. Kifelé a takarólevelek irányában haladva a porzószál lemezes szélesedése egyre nagyobb, a portok mérete pedig ellentétesen egyre kisebb. A portok régió részaránya egyre csökken.
Az ősi virágokban – melyekre a primer poliandria jellemző – több helyen megjelenő primer petaloid porzók pollenje meddő, az ivaros folyamatokban így nem játszik szerepet. A teljes portok rész a lemezes porzó felső részén inkább a beporzó rovarok tápláléka. A pollen értékes anyagai a rovarok tápanyag és vitamin forrásai, amit számos rovar örömmel fogyaszt. Még a rágó szájszervvel rendelkező rovarok is előszeretettel rágcsálják a petaloid porzók felső részét! A petaloid porzók felső régiója tehát inkább sztaminodium, takarmányszövet.
Primer petaloidiát találunk a Degeneriaceae, Magnoloaceae, Nymphaeaceae családokban és a Ranunculaceae( boglárkafélék) néhány fajánál( Clematis – iszalag).
A porzók „elszirmosodása” szirom szerű módosulása másodlagosan is bekövetkezhet sokporzójú, vagy szekunder poliandriát mutató virágokban. Ez a jelenség gyakran vezet a teltszírmúsághoz(pl Rosaceae- rózsafélék). A Rosa genusban, ezt használták ki a sokszirmú rózsák kitenyésztésénél, nemesítésénél is. A telt virágú szegfűknél azonban a szirmok zöme máshonnan az un mellékpártából(paracorolla) ered!